AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

Bizonyos, hogy BLAEU is kapott ilyent. Hogy ennek hatása a térképi kép korrigálására csak korlátozott lehetett, az természetes. Ahogyan földrajzi leíró művet, térképet sem lehet csak kizárólag kiadóhivatali irodából rektifikálni, különösen, ha az alapok hibásak és hiányosak. Annak feltételezése, hogy BLAEU maga járt volna Magyarországon, kizárható. Olyan valaki adta a részletes instrukciókat neki, aki ismerős volt a topográfiai viszonyokkal. Ez NÁDASDY maga éppenúgy lehetett, mint esetleg ZRÍNYI Miklós, a természettudományok tekintetében igen képzett LIPPAY György esztergomi érsek, sőt esetleg a sokat utazó VITNYÉDI István is számbajöhet. Mindenesetre abban a főrangú körben keresendő az instruáló, amelyből a WESSELÉNYi-mozgalom vezérkara került ki. Az, hogy a magyar közjoggal szembenálló területi felosztás tűnik ki a térképről, nem áll ezzel szükségképpen ellentétben: lehet, hogy éppen fel akarták hívni a figyelmet az országnak tényleges kettéosztottságára. Koeman már említett könyvében még egy olyan térképet említ, melyből arra következtethetünk, hogy a rektifikáció kérdését a Wesselényikörhöz kell kapcsolnunk. A francia nyelvű 1663. évi, az amszterdami Universiteitsbibliotheekban lévő példányban, annak 2. kötetében a 33. számú térkép Illyriát — Horvátországot — ábrázolja. Ez Nádasdy társának, Zrínyi Péternek van ajánlva, aki a térképen mint ,,

Petrus de Zrin" szerepel. A térkép, melynek címe „Illyricum Hodiernum", az österreichische Nationalbibliothek 1663. évi francia nyelvű Blaeu-atlasz kiadásában, a Grand Atlas-ban nem található meg. Abban a régi, a latin kiadásban is szereplő, még Guilelmus és Joannes nevével szignált Magyarország-térkép van és Illyria térképe is a régi. Ugy látszik, csak ebben az amszterdami példányban van meg az interpoláltnak látszó új lap. Erről, a Zrínyi Péternek (1621 — 1671) ajánlott térképről, az ajánlás szövegéről, az esetleges tartalmi bővítésekről e tanulmány írója, minthogy sem autopsziára nem volt lehetősége, sem pedig fotókópia a térképről nem áll rendelkezésre, bővebbet ezidőszerint nem mondhat. Valószínűnek látszik azonban, hogy a Nádasdy-féle korrekciós térkép horvátországi megfelelőjéről van szó, amely alighanem a Nádasdy-térképpel párhuzamosan készülhetett ós — az azt tartalmazó kötet 1663-as kiadási évétől eltérően — szintén nyilván későbbi, 1664 utáni lehet. Aligha tételezhető fel ugyanis, hogy a nagyhírű Zrínyi Miklós életében öccsének, Péternek ajánlották volna azt, bár lehetséges, hogy Blaeunak személyes kapcsolata Zrínyi Péterrel volt. E tárgyban még újabb kutatásokra lenne szükség. Az mindenesetre érdekes és szomorúan jellemző az akkori állapotra, hogy az országnak „osztrák—török" kettéosztottsága éppen egy magyar inspirációjú térképen jelenik meg először, és pedig nem sokkal a török kiűzése előtt. Az sem véletlen, hogy a nemzet által el nem ismert kettéosztottságot BLAEU után éppen a francia kartográfia vette át: a határvonalat hódoltság és a szabad királyi Magyarország között Nicolas SANSON közel egykorú térképei vitték be az európai kartográfiába, amelyek azt alighanem főleg BLAEU új térképéről másolták le. A francia és nyomán az angol térképműveken még akkor sem tűnt el egészen ez az ábrázolás, amikor a felszaba393