AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

néhány évvel később, 1664 körül jelenik meg, és főként francia kartográfusok, mint például SANSON térképein. Ez már a vasvári béke hatása volt a kartográfiára. Ugyanakkor BLAEU sem volt tisztában — legalábbis a magyarországi térképlap tanúsága szerint — a településhálózatot ért pusztulás nagyságával. Ebben sem állott egyedül. Kartografustársai is a folytonos átvétel következtében még olyan helyen is lakott településeket jeleznek, ahol már évtizedek óta nem volt semmi, a népesség, legalábbis az autochton és állandóan megtelepült népesség kihalt vagy elszéledt. Ahol BLAEU és más térképészek városokat és falvakat tüntetnek fel — melyek LAZIUS, SAMBUcus, sőt MERCATOR idejében még úgy-ahogy megvoltak — akkorra ott már csak romok voltak és pusztaság. Bár már LAZIUS térképén feltűnik a „Bachmeghe deserta" kifejezés — inkább XV. századi ,,Wüstung"-jelenség kifejeződése,

46 utalás az extenzív állattartásra, mint a török pusztítás ábrázolása — és ZiNTHiusnál is feltűnik a „Deserta, pascendis pecoribus idonea" kifejezés: MERCATORnál a ,.Bachmeghe deserta" még a Bácska belső területeit jelöli. BLAEU térképének korában ez a „deserta" félelmetes valósággá vált: a térképen levő településeket már a valóságban leseperte a történelem és a „deserta" kiterjedt a folyók partjáig, ahol csak nádasokvédte kis szigeteken maradt még,, itt-ott, állandó településnek nyoma. A pusztulást BLAEU ismerte — Buda leírásánál említi a hanyatlást — de a kartográfiára is kiható méreteiről nem volt, és nem is lehetett kellő fogalma. Kétségtelen tehát, hogy az Atlas Maior 1662-ben is megjelent Magyarország-térképe a XVI. századvégi kartográfiai képhez képest teljes stagnálást mutat. Két évvel az Atlas Maior után, 1664-ben Amsterdamban, BLAEU üzemében egy új Magyarország-térkép jelenik meg rézbe metszve. Tartalmát tekintve bizonyos javításokat, illetve módosításokat mutat, de alapvetően nem új mű, sőt, úgylátszik, a régi rézlemez felhasználásával is készült. Nemcsak szélességi, hanem hosszúsági fokbeosztás is van a kereten, és, bár a vízhálózat azonos, a domborzatrajzban pedig kevés a különbség, és így, rápillantásra, a két térkép: a régi és az új meglehetősen hasonlít egymásra, mégis tartalmilag fontos eltéréseket találunk az új térképen, melyek kétségtelen átdolgozás jeleit viselik magukon. Az átdolgozást már a térkép új címe is elárulja: Regni Hungáriáé nova et exactissima delineatio. Az új cím a térkép jobb felső sarkába került. Alul középen az impresszumadat: Amsterdami / Apud Johannem Blaeu. 1664.

47 A jobb alsó sarokban a lépték is megváltozott: a régebbi térképen, az atlaszén, csak 10 magyar mérföldet mutató skála volt, az újon két lépték van, s ezen 8 magyar mérföld egyenlő 46. Figyelemreméltó e tárgyban J. SCHEAMM véleménye (Grundzüge der Kulturlandschaft im südöstlichen Mitteleuropa. — Mitteilungen d. Oeogr. Oesellsc/iaft Wien. 1954. 210 — 219. 1.), aki szerint a Bácska népsűrűsége már a török hódoltság előtt is alacsony volt: a török alatti időben a települések száma itt 569-ről 29l-re csökkent, de a koncentráció növekedett. — A XVI. század végi helyzet ismeretében még ezt a számot is túlzottan nagynak lehet tartani. Figyelembe kell venni, hogy a teljesen mobillá vált népesség mellett csak igen kevés helyen lehet egyáltalán telepüJéskontinuitásról szó. A csökkenés pedig különösen a XVII. század derekán — tehát BLAEU műveinek megjelenése idején — volt a legszámottevőbb. 47. OSZK térképtári jelzet: TM 5616. Méretarány kb. 1:1 100 000. 25 OSZK Évkönyve 385