AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

A Szenczi Kertész Ábrahám-féle váradi tipográfia betűi közül nyomonkövethető 1690-ig a 114 mm, a 140 mm, és a 67 mm-es húszsor méretű antikva, valamint a 140 mm és a 67 mm-es húszsor méretű kurzív típus.

88 Díszeinek, iniciáléinak és cifráinak nagy részét azonban még TÓTFALUSI Kis Miklós is használta, amint azt HAIMAN György részletesen kimutatta.

89 A fentiek alapján a Némethi-féle új gyarapodást az alábbiak szerint lehet rekonstruálni: 90 mm-es, 83 mm-es, 70 mm-es, 67 mm-es húszsor méretű antikva betűtípusok, és egy 67 mm-es húszsor méretű kurzív betűtípus.

90 88. Vö.: MKsz 1916. 219. (1668); MKsz 1900. 200 (1670); MKsz 1917. 95 (1680); RMK I 1387 (1690). 89. Díszekről: HAIMAN i. ni. 87—91., cifrákról i. m. 83., iniciálékról i. ni. 78 — 80.1. 90. Vö.: RMK I 1387 (1690); RMK I 1425 (1692); HAIMAN Györgynek köszönhető, hogy felhívta figyelmemet a kolozsvári nyomdászatban megfigyelhető, és általa kétféle ,,vonal"-nak nevezett sajátosságra. Az egyik vonal szerinte: a SZENCZIféle gyulafehérvári — VERESEGYHÁZI SZENTYEL — VERESEGYHÁZI István—TÓTFALUSI vonal; a másik a HELTAi-féle—NÉMETHI M.-féle vonal. (HAIMAN György levele BORSA Gedeonnak 1976. november 23.) Most már megállapítható, hogy ezek a vonalak 1684-ben egybefutottak, és TÓTFALUSI megjelenéséig ebben az állapotban maradtak. 311