AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: 1919 és a Széchényi Országos Könyvtár

a műhelymunka tapasztalatait is kamatoztató, a szolgáltatások szakmai színvonalával alátámasztott központi könyvtári tevékenység fedezete adja az országos irányítás számára is azt a szakmai biztonságot, garanciát, amellyel az egész könyvtári rendszer fejlesztésén fáradozhat. Mára már általános, nemzetközileg is igazolt jelenség a nemzeti könyvtárak szerepének a hazai könyvtári rendszereken belüli növekedése és újabban a nemzetközi információs rendszerek kialakításában való közreműködése. A Tanácsköztársaság könyvtári irányítása számára is kedvező fejlemény lehetett volna, ha — az országos intézmények jelentőségének elvi felismerésén túl — hatalmat és befolyást gyakorolhatott volna nagy vezető könyvtárainkra, bekapcsolva azokat az egész könyvtárügy korszerű átalakításának igen jól átgondolt, korszerűen megfogalmazott akciótervébe. Ám a Széchényi Országos Könyvtár akkor az egész hagyományos kulturális struktúra miatt nem volt a könyvtári rendszerbe gyorsan integrálható, még június elején is csak ,,a részekre tagolódás alatt álló Nemzeti Múzeum" függvényeként volt felfogható, a belső megújhodáshoz szükséges feltételekkel nem rendelkezett, nem volt képes a forradalmi átalakulásban rangjához méltó szerepet vállalni. A nemzeti és a nemzetközi egysége az Országos Széchényi Könyvtár tevékenységében A Tanácsköztársaság vezető könyvtárosainak eszmei hagyatékából következik az a kötelességünk, hogy — ha most röviden is — mérlegeljük az országos könyvtár nemzeti és nemzetközi feladatainak egységét. Felidéztük már: KŐHALMI Béla — FRAKNÓI Vilmosra támaszkodva — miként következtetett SZÉCHÉNYI Ferenc „második könyvtáralapításából" egy nemzeti elfogultságtól és egyoldalúságtól mentes tudományos szándékra, tágultabb nemzeti könyvtári felfogásra. Bizonyítani tudtuk talán, hogy ha SZÉCHÉNYI Ferenc maga nem is fogalmazta meg, hiszen második alapítólevele is ismeretes előttünk — HORVÁT István eszmei sugalmazására rendelkezett a „Sopronyi Bibliotheca"-ról akként, hogy az külföldi anyagával a korábbi, főleg hungarika anyagnak szerves kiegészítése legyen. Ám tudunk arról, hogy már e második alapítás előtt is az a felfogás erősödött meg a Nemzeti Múzeumban és a Széchényi-országos-könyvtárban, hogy nem kizárólag az oly irodalmi művek megőrzésére kell törekedni, amelyek magyar nyelven jelentek meg, vagy magyar ember által adattak ki; hanem fel kell ölelnie minden, a magyar korona országaiban létező természeti, művészeti, irodalmi dolgot, tekintet nélkül az ország lakosai közt fennálló nemzetiségi vagy nyelvi választófalakra.

39 Ez a nézet a könyvtártörténet-író KOLLÁNYI Ferencnek (1863—1933) az 1818-as évre vonatkozó feljegyzéseiből ismeretes előttünk. A gondolat már akkor sem új, mert JANKÓVICH Miklós (1773— 1846) — aki híres gyűjteményeinek eladásával 1832-ben páratlan értékű kincsek birtokába juttatta a könyvtárat — már 1809-ben, a társaságba 39. KOLLÁNYI Ferencz: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára. 1802-1902. 1. köt. Bp. 1905. 393. 1. 242