AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár 1918-ban

SZABÓ Ervin egy régebbi cikkéhez,

10 pontosabban annak legfontosabb tételeihez kapcsolódott a Könyvtári Szemle bibliográfiai programja is, mely megállapította, hogy — sehol a világon nem kelne el annyira az olvasóközönség intenzívebb bibliográfiai kiszolgálása, mint Magyarországon; — a bibliográfia nem csupán üzleti vállalkozás, hanem a szellemi élet és különösen a tudományos munka nélkülözhetetlen segédeszköze; — a magyar bibliográfia egyik legnagyobb hiánya, hogy a kurrens irodalmat nem tárgyi szempontból regisztrálja. KŐHALMI Béla volt az, aki a Könyvtári Szemle 1913. évfolyamában több tanulmányában — SZABÓ Ervin tanítását követve — szinte kétségbeesett kiáltással fordult (a Nemzeti Könyvtár helyett) a közvéleményhez a hiányzó nemzeti bibliográfia ügyében. írását — némi bővítéssel — 1914-ben külön tanulmány formájában is közzétette.

11 Már a címlapon is szerepelt a szinte megdöbbentő elemzés végső eredménye: „Tíz év alatt 90 000 könyv és füzet maradt ki a magyar bibliográfiából. 100 könyv és füzet közül évente átlag 78 sikkad el a magyar kutató szeme elől." KŐHALMI megállapítja, hogy — az 1897. évi XLI. te. (a kötelespéldányok beszolgáltatásának újabb rendezése) címében is elárulja ennek a magyar bibliográfiával való szoros és feloldhatatlan kapcsolatát, amikor azt így fogalmazta meg: törvény a nyomdatermékek tudományos célra való beszolgáltatásáról. Azt lehetne mondani — következtet igen helyesen KŐHALMI — hogy ez a cím tulajdonképpen magában foglalja a magyar bibliográfia államosítását, mert a magyarországi nyomdatermékek teljességének beküldése csak úgy szolgálhat tudományos célt, ha egyben bibliográfiai jegyzék is készül róla; — bár a törvény életbe lépett, ez mit sem változtatott a magyar nemzeti bibliográfia sorsán, mert a Nemzeti Múzeumban nem készül nemzeti az akadémiai könyvtár a felsőbb tanulmányozás, az egyetemi könyvtár pedig a külön tanulmányozás szempontjából rendeztetnék be". Br. EÖTVÖS József miniszter SZÁSZ Károlyt bízta meg e fontos kérdés tanulmányozásával, aki jelentésében azt javasolta, hogy e három könyvtár ,,összhangzatosan gyarapíttassék, mindenik a maga nemében lehető teljességre emeltessék, úgy, hogy hézagaikban kiegészítsék egymást, s együttvéve egy teljes, egyetemes könyvtárt képezzenek". Ez a jószándékú vélemény lényegében óhaj maradt. Jóval később SZABÓ Ervin már idézett híres Emlékiratá-ban megállapította, hogy a mi nemzeti könyvtárunk anyagi és elhelyezési okokból képtelen a külföldi tudományos- és szakirodalmat gyűjteni. Az aránylag kistermésű magyar irodalmat „kultiválja", de sajnos ezt sem képes a maga teljességében beszerezni. Altalános tudományos könyvtárként az Egyetemi Könyvtár jöhetne szóba. De — kérdezi SZABÓ Ervin — mit nyújthat egy általános tudományos könyvtár, amelynek egész állománya 1908-ban 315 000 kötet, ugyanakkor, midőn az európai nemzeti könyvtárak legkisebbiké, a bécsi Hofbliothek 1 millió kötettel bír? Hogyan tudunk lépést tartani a fejlődéssel, ha pl. a bécsi egyetemi könyvtár évi gyarapodásának átlaga 25 000 kötet, a budapestié 5000? 10. SZABÓ Ervin i. m. 146 — 150. 1. (1. a 6. sz. jegyzet első címét). 11. KŐHALMI Béla: Nincs nemzeti bibliográfiánk. Bp., 1914. Lantos A. Könyvkiadóhivatala. 29 1. 205