AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Széchényi Ferenc kéziratgyűjteménye. A Miller-féle katalógus feltárása

18. Tractatus publici foederis, concordiae, pacificationum . . . Hungáriáé regnum, reges, item Transylvaniae principes . . . concernentes. [Saec. XIII-XVII.] 2° pag. 430. Mindaz, amit fenti statisztikai elemzéseinkből leszűrhetünk, igen tanulságosnak látszik. Vizsgálódásunk eredményei ui. — véleményünk szerint — nemcsak a Széchényi-gyűjteményre tekinthetők jellemzőnek, hanem — éppen e gyűjtemény viszonylagos nagysága miatt — általában akkori hazai kéziratállományunk egészére is. 7. A GYŰJTEMÉNY ÉRTÉKELÉSE Szemlénk eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy SZÉCHÉNYI Ferenc kézirat- és iratgyűjteménye javarészben a kortársak tudományos-irodalmi munkásságát, illetőleg a 18. század töténetének hivatalos forrásanyagát reprezentálja. A megelőző 16—17. századból jóval szerényebb anyag gyűlt össze benne, s ez is inkább másolatban, semmint eredetiben. Az eredeti középkori dokumentumok száma pedig elenyészően csekély volt; a 13—14. századot csaknem kizárólag oklevélmásolatok képviselték. Ez érthető, hiszen hazai kódexeink zöme elpusztult a 16. században.

49 Ami megmaradt, az a jozefinizmus koráig katolikus egyházi intézmények (főleg káptalanok és szerzetesházak) birtokában volt, de a II. József-kori abolitio során az is szétszóródott. Közülük a nyolcvanas évek során számos darab bibliofil főpapok (kivált BATTHYÁNY Ignác) vagy magángyűjtők (elsősorban JANKÓVICH Miklós) tékájába került. De nem lehetett csekély a kereskedők révén külföldre vándorolt kódexek száma sem.

50 SZÉCHÉNYI Ferenc tehát — úgy látszik — megkésett a medievisztikus kincsek begyűjtésével. A gyűjtőkör tárgyilag nem volt körülhatárolva, a szerzeményezést egyetlen szempont irányította: az, hogy a kézirat (irat) hazai eredetű vagy külföldi hungaricum legyen. Ennek köszönhető, hogy a Széchényi-gyűjtemény nem vált egyoldalú jogtöténeti diplojnatariummá, miként HAJNÓCZY és KOVACHICH hatására könnyen válhatott volna. A közélet különböző területei (a diaetalia, iuridica, cameralia, commercialia, religionaria, militaria etc.) így is gazdagon voltak benne képviselve. Mégis, lényegét tekintve, a gyűjtemény inkább tudomány- és irodalomtörténeti dokumentáció volt, amely nemcsak a humaniórák, hanem a természet- és alkalmazott tudományok (a földrajz, fizika, kémia, orvostan, matematika, a mérnöki tudományok és az ökonómia) emlékanyagát is fel akarta ölelni. Legszélesebben persze a történelem szakja bontakozott ki. Ennek keretében a politikai eseménytörténet (beleértve a szabadságharcokat is BocSKAitól RÁKÓcziig)

51 49. BERLÁSZ Jenő: Die Entstehung der ungarischen Bibliothekskultur im 16—17. Jahrhundert. Bp. 1974. 50. BERLÁSZ Jenő: Könyvtári kultúránk a XVIII. században. Bp. 1974. 51. Gatalogus, I. vol. 149-150., 293., 455-459. p. - II. vol. 16-25., 92-102., 229., 241. p. - III. vol. 111-124., 181., 355., 408-410., 417. p. 196