AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

Szente Ferenc: Sallai István 1911—1979

munkamegosztásnak az a racionális formája, hogy a nagyobb könyvtárai? módszertani és szolgáltatási felelősséget viselnek a kisebb könyvtárak iránt. Ezt a felelősséget, az elvszerű együttműködést a legfontosabb könyvtárpolitikai elvnek tartotta, ezért harcolt cikkeivel, előadásaival, ezt ültette át tanítványaiba és munkatársaiba. 1952 óta dolgozott az Országos Széchényi Könyvtárban. Mint a Módszertani Osztály vezetője szakmai útmutatók egész folyamát írta meg személyesen vagy munkatársaival közös vállalkozásban a könyvtári élet legkülönfélébb területeinek problémáiról és azok megoldási módozatairól. Soha olyan Összhang nem volt sem azelőtt, sem azóta a könyvtári elmélet és a gyakorlat között, mint azokban az években. SALLAI nemcsak jól megismerte a szakmát, hanem állandó éber figyelemmel kísérte a szakma nemzetközi változásait és azonnal felfigyelt az újdonságokra. Nyugdíja éveiben is a legelsők között olvasott el minden cikket és tanulmányt, ami a közművelődési könyvtárak külföldi gyakorlatáról adott hírt. Német, angol, orosz nyelvismeretét kamatoztatta a magyar könyvtárügy javára a nemzetközi tapasztalatok java eredményeinek meghonosításával és hazai könyvtári életünk külföldi kapcsolatainak szélesítésével és ápolásával. Főműve, a közművelődési könyvtárak egyre izmosodó hálózata mellett, a könyvtárosok bibliájává vált kézikönyv, amely a könyvtárszervezés és a könyvtárkezelés legfontosabb elméleti kérdéseit és az azokra adható gyakorlati válaszokat foglalta egybe. Szerzőtársával és barátjával SEBESTYÉN Gézával együtt ebben a műben máig hatóan megszabták a magyar könyvtárügy fejlődési vonalát. Másik közös művüknek tekinthető a Könyvtártudományi és Módszertani Központ, amelyben SALLAI mindig a szellemi vezér szerepét játszotta. Felkészültsége és kiváló emberi adottságai alkalmassá tették arra, hogy minden munkatársának szinte minden ügyben alkotó indulatú vitapartnere és szellemi szövetségese legyen. Ugyanakkor ő is igényelte, néha valósággal kikövetelte a saját munkájával kapcsolatban a szellemi kontrollt azoktól, akikkel együtt dolgozott. Egészséges, demokratikus légkört teremtett maga körül. A KMK-ban töltött ideje alatt szenvedélyes érdeklődéssel fordult a könyvtárópítés és -berendezés témája felé. Számos megvalósult könyvtárépület és sajnos még több terv formában maradt vállalkozás bizonyítja munkája eredményességét. Ebben a tevékenységi körben a legnagyobb jelentősége a hazai építési normák és szabványok létrehozásában elért eredményeinek van. Személyiségének, az ügyekben való jelenlétének hallatlan mozgósító hatása volt a környezetére. A III. Országos Könyvtárügyi Konferencia elméleti előkészítéséhez az a trend tanulmány adott a legtöbbet, amelynek ő volt a szerzője. Ennek nyomán szerveződtek alkotó munkaközösséggé azok, akik a konferencia legfontosabb, a távlatokat nyitogató ajánlásait, a könyvtárügy fejlesztésének irányelveit kidolgozták. Szinte nincs egyetlen lényeges változása az utolsó 30 év magyar könyvtárügyének, amelyhez köze ne lett volna. Neve és alkotásai immár örökre hozzátartoznak a magyar könyvtárügy történetéhez. (Szenté Ferenc) 14