AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

II. A könyvtárügy történetéből - Szabadné Szegő Judit: A könyvtárügy állami támogatása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetései tükrében 1867—1918

között a költségvetés nem mutatta ki külön, hogy a könyvtár az egyetemi „elméleti és gyakorlati oktatás szükségleteidre előirányzott összegből milyen mértékben részesült. Feltehetően arányosan emelkedett azonban a könyvtári dotáció. Erre vall, hogy az 1914/15. majd az 1917/18. évi költségvetési előterjesztés indoklásában a korábbihoz képest jelentősen megemelt összeggel, 33 ezer helyett több mint 45 ezer K-val találkozunk.

84 A VKM az 1870-es években, amikor az Egyetemi Könyvtár építéseire oly tetemes összegeket irányzott elő, tartózkodott a rendes „dotáció" felemelésének kezdeményezéstől. 1876-ban feltehetően taktikai meggondolásokból négy éven át folyósítandó évi 7 — 7000,— Ft „rendkívüli" támogatás megszavazását kérte, és érte el a parlamentben. Indokul azt hozta fel, hogy a könyvtárban „nem csak több munka hiányos, melyeket hogy hasznavehetők legyenek, okvetlenül ki kell egészíteni, . . . hanem majdnem a tudomány minden egyes ágában hiányoznak oly szakmunkák, melyeket egy tudományegyetemi könyvtár nemcsak nem nélkülözhet, hanem hogy . . . czéljának megfeleljen, több példányban kell, hogy bírja". Ezt egészítette ki a hivatkozás a könyvek „nagy részének" kötetlenségéből fakadó pénzszükségletre.

85 A „rendkívüli" támogatás utolsó részletének a költségvetési előirányzatba való felvételével egyidejűleg 1880-ban javasolta a VKM az Egyetemi Könyvtár „rendes" évi dotációjának 60%-os emelését. A kivételesen részletes indoklás erősen hangsúlyozta, hogy „a budapesti egyetem könyvtára az egyetlen könyvtár az országban, mely az universalis bibliotheka nevét megérdemli, s mint ilyennek az összes tudományokra s azoknak az egyetemen közvetlen vagy közvetőleg képviselt összes tanszakaira és alszakaira nem csak ki kell terjednie, hanem minden irányban folyvást gyarapíttatnia is, a tudomány folytonos s némely ágban épen rohamos haladásával lépést tartva." Majd a korszak körmondatos érvelésével így indokolta javaslatait: „Az egyetemi könyvtár először a tanárokra nézve a tudományos munkálkodás és vizsgálódás legfőbb segédeszközét, a hallgatókra nézve minden tanszakban az önképzés s az előadások nyomán való részletesb ismeretszerzés bő forrását s végre a nagy közönségre s az egyetemen kívül álló tudósokra nézve is a tudományos célok, közműveltség leghathatósb előmozdítóját képezvén, ha fontolóra vétetik, hogy különösen a tanárok és a hallgatókra való tekintetből, nem csak a legújabb tudományos műveknek, de a régibb művek netaláni újabb kiadásainak s gyakran nem is csak egy, de két, sőt több példányban is meg kell szereztetniük, hogy egyszerre a tanár és hallgatók is használhassák; ha figyelmen kívül nem hagyatik azon körülmény, hogy az egyetemen négy főtudományszak van képviselve, melyek mindenikében több, részben szintén nagy terjedelmű disciplina, és ezek közt különösen a demonstratív (természettani s orvosi) tudományszakok könyvei közt felette drágák találtatnak, s hogy végre magok a tudományos szakfolyóiratok évenként az eddigi ötezer forint dotatiónak felénél többet, a könyvköttetések pedig szintén igen tetemes összeget emésztenek fel: a könyvtári rendes dotatió tetemesb felemelése mellőzhetetlennek tűnik fel." Majd hozzátette — alighanem azzal a szándékkal, hogy hivatkozási alapot teremt84. VKM. ind. 1914/1915, 1917/1918. 85. VKM. ind. 1876. 143 <