AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)
II. A könyvtárügy történetéből - Szabadné Szegő Judit: A könyvtárügy állami támogatása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetései tükrében 1867—1918
pezte". 49 Egy évtized múltán, az 1903. évi költségvetési előirányzat indokolásában WLASSICS Gyula a szerzeményezésre szánt összeg emelését többek között a „bibliográfiai ritkaságoknak a gyűjtési szenvedély terjedése és [a] közgyűjteményeknek szaporodása folytán óriási áremelkedését" figyelembe véve ajánlotta elfogadásra. A könyvkötési keret felemelését is elkerülhetetlennek ítélte, indokoltan hangsúlyozva, hogy az 1000 K-ás emelés nincs arányban a növekvő szükségletekkel, márpedig „kötetlen könyvet használatra kiadni nem lehet, s a szabályzatok értelmében nem is szabad". 50 1904ben „a könyvtár rendes évi javadalmának" 17 500 K-ra való felemelését a miniszteri előterjesztés azzal az „évek óta ismétlődő tapasztalattal" indokolta, hogy az addigi dotáció „a könyvtár fejlődési arányához mérten nem elégséges". Szónokias fordulattal így érvelt: "e tételnek tetemes emelését elkerülhetetlennek fogja látni" az, „aki ismeri a régi hungaricák [!], a külföldön évről évre nagyobb mennyiségben megjelenő magyar vonatkozású nyomtatványok, tudományos segéd-könyvek, vételre felajánlott, vagy általában pénzen megszerezhető kéziratok és oklevelek árait és ismeri e tekintetben a könyvtárnak nagy hiányait". A könyvkötésre szolgáló tétel további 1000,— koronás emelése érdekében mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy „a könyvtár kötetlen könyveinek száma a nyomdai köteles példányok beküldése által rohamosan nőtt," 51 magyarázólag hozzátéve a kötetlen könyv használatának tilalmát emlegető korábbi érvhez, „hogy a könyvet a kötés konzerválja legjobban", ugyanakkor „kétségtelennek" nyilvánította, hogy a könyvtárba beáramló „évenként körülbelül 12 000 darabra menő sajtóterméket és a régi kötetlen anyagot 6000,— K. évi dotátióból kötéssel ellátni nem lehet". 52 A kormányzati válság, majd a koalíciós kormány időszakára s az ez idő tájt a Függetlenségi Párthoz tartozó APPONYI Albert gróf miniszterségének idejére esett a Széchényi Országos Könyvtár támogatásának ismételt és összességében viszonylag számottevő fokozása és annak a szintnek az elérése, amely a vizsgált korszak végéig már csak keveset változott. 1905—1910 között a gyarapításra szolgáló évi „rendes" támogatás 17 500 K-ról 24 000—re, a könyvkötésre szolgáló 7 ezerről 10 ezerre emelkedett. Az indoklások közül érdemes kimelni az 1908. éviből azt, hogy „tekintettel a hungaricumok iránt különösen újabb időben mutatkozó nagy érdeklődésre, élénk verseny fejlődik ki, ez a körülmény a Magyarországot érdeklő régi nyomtatványok és kéziratok körül a Széchényi Országos Könyvtárban még mindig észlelhető nagy hiányra tekintettel, elkerülhetetlenné tette javadalmának emelését". 53 A következő évi indoklás külön kiemelte egyfelől „az egyre nagyobb arányokban vásárra kerülő kézirati és levéltári anyag magas árait .. ., a melyek különösen az árveréseknél kifejlődött erős concurrentia folytán állnak elő", másfelől „ama nagy hiányok"-at, amelyek a könyvtár 49. VKM. ind. 1893. 50. VKM. ind. 1903. 51. Arra utalt, hogy a köteles példányokról szóló új törvényhozási intézkedés nyomán nagyon megnövekedett a Széchényi Országos Könyvtárba áramló sajtótermékek mennyisége. Vö. 1897. XLI. te. 2. §. 52. VKM. ind. 1904. 53. VKM. ind. 1908. 137
