AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió kiadástörténete

sorra megegyezik a négy évvel korábbiéval (BA). Talán mégis a legfeltűnőbb az, hogy most már nem csak a kiemelő-, de a nagyobb szövegtípusban is következetesen használatba vették a hosszú „ő"-t és ,,ű"-t. Az 1848. évi kiadás (BB) — eltekintve a történelmi évszámtól — több szempontból is figyelemreméltó. Ettől kezdve — GYUBIÁN előző évben történt kiválása után — a csíziókat már egyedül BAGÓ Márton jelentette meg. Ugyancsak ez az első kiadás, amelynek címe már nem a több mint két évszázada megszokott ,,Cisio", hanem „Csízió". Ez az ortográfiai változtatás máshol már valamivel korábban is megtörtént, ráadásul nem kisebb irodalmi személyiség tollából, mint CSOKONAI VITÉZ Mihály. Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című színjátékában a III. felvonás első jelenésében Kuruzs-zsal — többek között — a következőket mondatta: „Rólad rosszat mond csízió, Jeled vagy bak, vagy skorpió." A költő 1799-ben írta ezt, de nyomtatásban csak 1844-ben látott napvilágot.

68 A „cs" hangnak ez a ma is használatos jelölése a „csízió" szón (mind a címlapon, mind a tartalomjegyzékben) kívül csak a cím szövegében észlelhető egyetlen helyen (csillagok). Ez a helyesírási változtatás ezen a szűk körön túl tehát ekkor még nem terjedt túl, mert különben az egész kiadványban még továbbra is a korábbi ,,ts" áll. JAKUCS István

69 az előbb ismertetett 1848. évi kiadáson (BB) kívül még tudni vélt egy 1850. éviről (BC) is, amelyből példányt ugyancsak a Budapesti Egyetemi Könyvtár őrizne. Ilyen azonban ott a katalógusok szerint nem található. Arra lehet gondolni, hogy talán elírás történt az évszámban, hiszen az 1852. évi kiadást (BD) valóban ez a gyűjtemény őrzi. Ebben az 1852. évi csízióban (BD), az 1848. évi kiadásnál (BB) először újra teret kapott „cs" jelölés nem szorítkozott csupán a „csízió" szóra, hanem ettől kezdve most már az egész kötetben érvényesült. Ezzel párhuzamosan természetesen a ,,tz" jelölést is a „ez" váltotta fel (pl. nyoltz — nyolez), amely azután az összes későbbi BAGÓ-féle csíziókiadásban így található. Ekkor használták csízióban első ízben " hang jelölésére — a korábbi „s" helyett — a modern helyesírási gyakorlatnak megfelelő „zs"-t. Ezen túlmenően további, következetes, helyesírási változtatás is észlelhető a korábbiakhoz képest: pl. „kívánnya" — „kívánja", „éjtszaka" — „éjszaka". Régi nyomdászhagyománnyal történő szakításnak számít, hogy ettől kezdve az őrszó elmaradt a BAGÓ-féle csíziókban. PETÉIK Géza

70 hírt adott egy 1854. évi BAGÓ-féle csíziókiadásról (BE) is, amely terjedelme

71 alapján megegyezhetett a korábbiakkal. Példány belőle ma nem ismeretes, hacsak az évszám nem tévedés 1844. helyett (BQ). Az 1855. évtől módosult a csíziónak a 18. század kb. utolsó negyedétől (H, ill. Q) állandó terjedelme, amely nyolc ívben összesen 128 lap volt. Ettől kezdve ugyanis mintegy negyedszázadon át (BF—BM) kilencedik ívvel 68. Csokonai Mihály minden munkái. Kiadta SCHEDEL Ferenc. Pest 1844, 704. has. — A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Bp. 1967. I. köt. 544. 1.) számára a „csízió" szó harmadik értelmezéséhez (álmoskönyv-jóskönyv) CSOKONAI e sorai szolgáltak legrégibb előfordulásként. Vö. 1. jegyzet, 11. jegyzet. 69. 62. jegyzet. 70. Magyarország bibliographiája 1712 — 1860. I. Bp. 1888, 472. 1. 71. 8° 126 [2] lap. 352