AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A Collectio Kazzaiana

táblát, és ritka szerencse olyant lelni. De mihaszna emlegetem, mert tőle megváltam. Hanem volt más jó szerencsém a gemmákhoz. . . . Leírtam egy régi levelet is [metales a Nicolao Kauch (?) palatinae elargitae] egy magyar könyv táblájára ragasztva. Eleget kértem tőle, de nem ejthettem kezemben. Noha már azt gondoltam, hogy enyim, és azt Domokos Lajos öcsémuram is látta és szörnyen csudálkozék rajta, hogy úgy bánt a mostoha idő azon drága kinccsel. Még más ritkaságokat is láttam, tudni illik egy régi Platinát in 8

V0 majori. Minden munkája benne volt. igen fent volt véle a possessora, méltán is, mert kértem tőle az én Platinámon, mellé adtam aliquot aureos, de meg sem hallgatta. Elhiszem van már a Tekéntetes Bátyámuramnak a Méltóságos Consiliárius és Thecárius Kollár Úrnak a liber singularissa. Ha két exemplárja volna ... ad usum alázatosan experálom, mivel mostani utamban láttam, de tantum in transitu, és amint hallom igen ritka lészen maholnap."

63 A Felvidék és Erdély közti könyvkölcsönzés jelentős része KAZZAYn keresztül bonyolódott le. Nála helyezték letétbe a könyveket és egyéb értékeket is, várván az alkalmatos személyt, aki azokat el- vagy visszaszállítja. Erdélyből BUTKAI János és CORNIDES Dániel, Debrecenből DOMOKOS Lajos, SINAI Miklós és mások is azt írják DoBAinak, hogy a könyveket patikárius KAZZAYtól fogja megkapni.

64 SINAI kérését is továbbítja DoBAihoz: „Még egy kérése volt a Tekéntetes Bátyámuramhoz, tudniillik Stylus Cancellariae Matthiae Corvini, mondván, abbul sokat szedegethetne in rem suam. Én erre semmit is nem szóllottam, mert tudom jól, hogy a szeme fénye azon manuscriptum a Tekéntetes Bátyámuram Bibliothecájának. Aztot is tudom, hogy kérte a Tekéntetes Bátyámuram őkémek magyar manuscriptumokat, de nem adták, mondván, féltjük, hogy elvész ezen egyetlen magyar palládiumunk."

65 KAZZAY a 60-as években ott akarta hagyni Debrecent. DOMOKOS Lajos egy levelének utóiratában így panaszkodik: „Bátyám Kazay Uramnak megadtam Uram Bátyám levelét, de véle nem szólhattam, mert én ritkán mehetek a patikába, őkegyelme pedig, noha igen jó barátom, csak akkor tartja a visitáit, mikor beteg vagyok."

66 1769-ben WESZPEÉMI István már így írt: „Patikárius Kazai Sámuel Komám nagyon veri a készülő dobot: úgy látszik, hogy le is mond egyáltaljában a hivataláról."

67 63. Uo. f. 76. KOLLÁR Ádám Ferenc nagy felháborodást kiváltó De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae. . . (Vindobonae 1764.) c. művét kéri KAZZAY DOBAltÓl. 64. Ez nemcsak azért történhetett így, mert neki nagyon jó kapcsolatai voltak a kereskedőkkel (bizonyára sokkal jobbak, mint a kollégium professzorainak vagy az előkelő DoMOKOSoknak), hanem mert megbízható és a könyveket nagyon megbecsülő embernek ismerték. Érdemes megjegyezni, hogy könyveibe egy tollvonást sem írt be, még a nevét vagy a könyveknek a jelzetét sem. 65. Quart. Lat. 784/2. f. 77. A szóban forgó kódexek: a Nyírkállói kódex (jelenleg a pécsi Püspöki Könyvtárban) és a Debreceni kódex (a debreceni Nagykönyvtár ban. Mai jelzete: R 524). 66. Quart. Lat. 784/1. f. 168. Ugyanebben a levélben így ír DOMOKOS Lajos: „. . . hanem mindennek csak Uram Bátyám kezébe kell akadni, igazán hogy a vizek is mind a tengerbe folynak. Bár csak securum lehetne a publicum, hogy az a drága collectio utoljára ribs-labsra, vagy ad manus mortuas nem megyén." DOMOKOS Márton már 1763. április 26-án ezt írja DOBAI ritkaságairól magának DoBAinak: ,,Ugy tartom, legjobb volna az ilyeneket valami jó publica bibliothecába helyheztetni, hogy annak idején a posteritas hasznát vehetné még valaha." (Uo. f. 185.) 67. Quart. Lat. 784/3. f. 161. 429