AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

árus, W. H. THIERRY, és két bécsi könyvkereskedő, K. SCHATTMBTJRG és Ph. J. SCHALBACHER, akik már TELEKI Sámuelnek is szállítói voltak. (Gyakran viszont csak „bécsi könyvkereskedők", vagy „Bécsbe, könyvekért, folyóiratokért" megjelölés szerepel.) Rajtuk kívül még ketten vannak név szerint említve: GUTTMANN János kolozsvári könyvkötő és könyvárus, valamint TILTSCH könyvárus.

81 Világosan kitetszik, hogy a beszerzési források is beszűkültek: TELEKI Sámuelnek egész Európát behálózó könyvkereskedői kapcsolatai kizárólag személyéhez kötődtek, utódai megelégedtek azzal, amit Nagyszeben, Kolozsvár, ill. két bécsi könyvkereskedő közvetített.

82 A szabadságharc rövid időszaka, majd a leverése utáni állapotok nem voltak alkalmasak könyvek vásárlására. A kiadási rovatban 1857-ben találunk először feljegyzést könyvekre, ill. újságokra kiadott pénzről. A mind szűkszavúbb bejegyzésekből összeálló kép tanúsága szerint a szabadságharctól a hatvanas évek végéig mintegy 700 forintot költöttek a könyvtár gyarapítására s ehhez járult még a RÉCSI Emil-féle könyvekért kiadott 1800 forint. Ez a kb. két és félezer forint valóban nem nagy összeg, a bevételeknek csak egy töredéke, s hozzátehetjük, hogy ennek elköltése is esetlegesen történt. 1861-ben változás történt a curator gróf személyében. December 11-én, 74 éves korában Sáromberkén elhunyt TELEKI Ferenc s örökébe lépett fia, gr. TELEKI Sámuel.

83 TELEKI Sámuel 1862. június 13-án kelt levelében jelentette be a főconsistoriumnak apja halálát és a hitbizományi örökségbe való lépését. Levelében azt írta, hogy a „könyvtár további kezelését a néhai Nagy Atyám rendelete szerént kívánom tovább folytatni" s ezért kérte, hogy a könyvtár átvételére biztosokat jelöljenek ki. Ugyanezen a napon egy kérvényt is beadott, amelyben 12 000 forint alapítványi tőke kikölcsönzését kérte. Sem az egyik, sem a másik ügy folytatását nem sikerült fellelni. 1874-ben a református egyház azt állapította meg, hogy a levéltárban fenti leveleknek semmi nyoma nincs, ezért azok másolatát ugyanebben az évben 81. GUTTMANN János 1831-ben halt meg. Az 1824 —25-ben szereplő TILTSCH talán azonos a KAZINCZY Ferenc által 1816-ban említett FILTSCH kolozsvári könyvkereskedővel, aki a német nyelvű művek beszerzésével foglalkozott, mivel GUTTMANN inkább a magyar nyelvű irodalmat terjesztette. Vö. KAZINCZY Ferenc: Erdélyi levélek. 87 — 88. 1. — Egy TILTSCH János nevű egyén Kolozsváron az 1840-es évektől mint nyomdász és kiadó működött, később könyvkereskedő lett. 82. TELEKI Sámuel halála utáni első időkben zavaros ügyek is előfordultak, amelyek azonban jól rávilágítanak a megváltozott körülményekre. SZENTGYÖRGYI Imre, erdélyi udvari kancelláriai tanácsos 1829 —30-ban TELEKI Ferencet Bécsből tájékoztatta SCHATTMBTJKG és SCHALBACHEE követeléseiről kifizetetlen könyvszámlákkal kapcsolatban. A könyveket 1824 —25-ben OCSOVSZKI Pálnak, TELEKI Sámuel volt titkárának adták volna át, aki viszont azt állította, hogy a könyvek nincsenek nála. SZENTGYÖRGYI az ügy rendezését kérte TELEKI Ferenctől, ugyanakkor megerősítette, hogy ,,. . . már tavaly meg mondtam volt nekik, [t. i. a két könyvkereskedőnek] hogy Nagyságod tovább semmi Contokat nem acceptál és senki commissiojára ha nem fizet ne adjanak, mellyet ők azolta követnek is". Bécs, 1830. jan. 29. Kézirat, RSZK Akadémiája Kolozsvári Történeti Levéltára. 83. gr. TELEKI Sámuel (1819—1882) nagybirtokos, felsőházi tag. Az ő fia az Afrikakutató TELEKI Samu (1845—1916), a következő curator. 255