AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: Ady Isten-élménye

S nem lehet elfelejteni e strófák olvastán A föltámadás szomorúsága kettős-tudat-sugalmazta szövegét, nem A nagyranőtt Krisztusok bizakodását, miszerint ,,Egy lesz majd millió világból". . . A csodák föntjén azonban úgy van az egy, hogy látszik a kettő. A víziók és valók fájón tapadnak össze, hogy minden ugyanegy legyen, s ez nem az, amiben ADY annyit reménykedett. így, az üröm és halál-vágy után Teljességessé, fantomossá válok, Reggelt, oldást, bizonyt nem keresek S leráztam a csak-ez és csak-egy jármot: Már minden mindent vállalok. A Láz és én vagyunk ma a világ. Nem sietek, mert már el úgyse kések, Csillag-zuhító angyal- trombiták, Száz élettel fölérő jelenések Visznek csodák szintjére föl. S megint ott vagyunk tehát, ahol egyszer már jártunk, a reménytelenség szférájában; ott, ahol csak a csoda segíthet. Ha nem is segít, de összefoglal. ADY Istene azért jelent meg újólag a régi fényében, hogy a széttörött világot a lehetőben Egységnek mutassa. A Hiány megint Isten-alakban áll ADY előtt, mi több, maga is annak előtte, mert csöppet nem gondol vele most már, hogy a kettőt fölcserélje. Ugyanott vagyunk, ahol a bajvívás idején, de elveszett az Isten—Én reciprocitás. A jelen történései benne vannak a személyiség elveszett Múltjában. A reciprocitás helyét elfoglalja az én-reprezentáció: Már előre rendeltettem. Valamely Istenfejen állok, Mert így bírom a bírhatatlant, Mert így bírom el a szívemet, Ezt a jó és mégis rossz katlant. Mint valami ördöngös posta A most-idők rémületeit Előre és magával hozta. Visszatér a korai Isten-kép, az, amely a korai versből ismerősünk: Sokat emlegetlek, citállak: Te vagy most a legvalóbb Nem-Vagy, Ős magyar névvel: az ős-állat. ADY önértékelése most: Ami vele történt, előképe volt mindannak, ami a világban utóbb megtörtént. Mert benne zajlott a Van és Nincsen véres küzdelme, az ő lelkében táncoltak az özvegy legények hajdan, ő próbált megszabadulni e küzdelmes állapottól, de mi esett vele? Szabadulás fény-sáva olyan vékony s a Halálig sem jutottam el, Azután meg nincsen hajlékom S^ hajlékot az Urnák sem építettem És itt állok hitetlen. 33* 515