AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: Ady Isten-élménye

Mostmár elhagyom az Istent is, Mert elhagyott a félelem. Nyitott sírokat léptem által Halálos éjjelen S fogaim nem vacognak többé Mert elhagyott a félelem Jaj, jaj, nem érzem, hogy élek már, Mert a félelem elhagyott. A menekülő élet e kietlenségből talál vissza, mondván: Aki él, az mind, mind örüljön, Mert az Elet mmdenkinek Kivételes szent örömül jön. S már üzen a Patyolat; szűz-tiszta gyermeki ének kívánkozik ajkára újra, a Kis, karácsonyi ének, s milyen más hangsúly köti össze a kettőt ismét: az életet és a halált: Lehet: Élet se volna, Hahogyha nincs Halál, Holott ott van mögöttük Titokzatos Uruk, Valami ős és vad, szörnyű Szabálytalan Szabály, Egy nagyon nagy Üldöző. S már nem akar róla semmit tudni, annak fogadja el, aki, vagyis Ismeretlennek. Ez az Ismeretlen ADY Istenének végső, mindent egybefoglaló és mindent átható megjelenése; világképének ismeretlen állandója. Megvan vele, elboldogul általa, ahogy A nagyranőtt Krisztusok példázza is. Eső után a buja gombák S^ mint Florencban a májusi virágok, Ügy születnek szent garmadával Mostanában az új és új világok. Hogy világon mit kell értenünk, azt a következő strófa kivilágosítja: A Bibliának egy világa Milyen lassú, tétova kézzel készült S ma egy-egy új világ mily készen Ugrik ki terhes, tüzes emberészbűi. Világon tehát világmagyarázat, létértelmezés: világkép értendő. A Bibliának egy-világa: a bibliai világkép, mely lassan, tétován készült, most viszont — és korára, magára gondol itt ADY ! — egy ember alkot világképet, s ahány, annyit. Bethlehem híres csillagának Híre maradt csak, se hamva, se üszke, De ezernyi fényes csillagra Az ember-agy lobogóját kitűzte. 509