AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: Ady Isten-élménye

Az éjszakai Isten, a Halálnak is ura, AüYnak megnyugvás. Megnyugvás akkor is, ha ostoros. Sok kezében annyi ostor, s köztük „csók-ostorod / Leg­fájóbb ostor ostoraid között". A vidám, tréfás Isten, a csók-ostoros nyo­mában föltűnik a vigasztalan, a közönyös is. Az isteni közöny természetére azonban nagyon érdemes ügyelni. ő: Minden, de áldani nem tud, Ő: Minden, de senkit se büntet, Ő teljesíti az időt S nem érti meg a mi szívünket. Hatalmasabb a Jehovánál Ő: a Muszáj, a Lesz, az Ámen. S áldani, se büntetni nem tud, csak az időt teljesíti, vagyis maga a Vég­zet, a görög mitológia Három-egy-Moira alakja: a Halál is, de a nagy-nagy Élet-folyóvíz is: Minden. Tagolt és bonyolult Eszme, mitikus átváltozó­képesség, s ami ugyanaz: az Én gazdag és rejtelmes szerkezete. ADY Isten-versei lírai gondolkodásának ontologikus rétege. Személyi­sége megrendültségében támad föl az Isten-élmény, s egy roppant föld­rengés nyoma valamennyi Isten-vers, semmi közük ahhoz, amit vallásos lírának minősítenek. Az Isten, mint lelki realitás, mint vallásos élmény nem létezik: Nincsen semmi, ami van, Egy való van: a nincsen, Az ördög a rokonunk s ellenségünk az Isten. ADY Istene abban a világban, amelyben oly fölfokozva érezte magát, egyszerűen nem létezik. ADY Istene teremtett, alkotott Isten, mint a vers. ADY énje teremti, noha természetesen abból a világból — a Van-ból! —, amelyről azt állítja, hogy Nincsen. „Minden Egész eltörött" — jelenti ki, és Istene épp annak az Egésznek virtuális manifesztálódása. * Véletlen alakította úgy, hogy ADY érett, saját hangú lírája kilenc kötetben jelent meg. Mert a Versek-et és a Még egyszeri csak előzménynek tekintem. ADY költészete az Új versekkel kezdődik és A halottak élén-nél zárul. Az utolsó hajók verseit már FÖLDESSY rendezte sajtó alá. Csak a kilenc kötet számít! Valamennyit ADY szerkesztette, ciklizálta, szentelte meg a bennük kifejeződött rendet. A kilenc könyv együtt: egyetlen konstrukció. Az Új versek, a Vér és arany, Az Illés szekerén, a Szeretném ha szeretnének, A Minden­titkok versei, A menekülő élet, A magunk szerelme, a Ki látott engem és A ha­lottak élén. Kilenc könyv sorában az ötödik: középsőnek számíthat! A Minden­titkok versei az életmű szimmetria-tengelye. A titkok könyve előtt ott van a Szeretném ha szeretnének. ADY magányossága soha oly erővel ki nem feje­ződött, mint éppen ebben a könyvben. Olvassuk el A vén komornyik című költeményt. 504

Next

/
Oldalképek
Tartalom