AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A Collectio Kazzaiana

SINAI Miklós is érdekes leveleket írt DoBAihoz. 1768. április 5-én DOBAI egy ajánlatára így válaszolt: „Én örültem volna rajta, ha a catalogusban specifikált könyveket öszvességgel a publicum számára megvehettük volna. De abban módunk most nincsen. Azért először, mert nagy árúaknak tartják a Tiszt. Collegáim. Nálunk pedig a könyv nem drága. Gyakran fordulnak elő auctiók és csak legközelebb is olyan olcsóan mentek el nagy részént azok a könyvek, hogy Amszterdamban vagy Leydában nem hiszem, hogy drágábban el nem mentenek volna; Más az, hogy a feljegyzett könyvek közül, még a ritkábbjai közül is némelyek már megvagynak minékünk, és kétszer megszerezni nem ítélik szükségesnek Collegáim. Valami részét kiválogatni pedig, s a többijét eladni itt, éppen nem volna bátorságos, mert méltán lehetne tőle tartani, hogy fele árra se jönne ki. Mi tagadás benne, szegények is vagyunk mi, akik a jó tudományokat szeretnénk, de nem is sokan szeretik azokat, és ritka, aki gyönyörűséget érezne abban, hogy nem mindenütt előfordulható könyve vagyon. Theologia dat kleba, sokan tartják közülünk is."

68 Ha ezek mellé még azt is figyelembe vesszük, hogy magyarországi gyűjtőink többsége ekkor magyar vonatkozású anyagok megszerzését tartotta szeme előtt, akkor feltételezhetjük, hogy KAZZAY viszonylag olcsón szerezhetett régi könyveket. A beszerzési árakból igazolódik is ez. A 18. századi tudományos kiadványokért általában többet adott, mint a régebbi kötetekért. Főleg a maurinusok kiadásainak összevásárlására költött sokat. De egy-egy orvosi szakkönyvért is gyakran adott kötetenként 30 forint körüli összeget. Petrus LAMBETIUS Commentariorum de Bibliotheca Vindobonensi libri VIII (Vindobonae 1665 — 1679) c. kiadványáért egy aukción barátja az ő megbízásából 250 forintot adott.

69 Petrus LAMBETiust nagyra értékelte KAZZAY. 1770-ben DoBAihoz írt levelének utóiratában meggyőződhetünk erről: Egy idegen országi jó barátjától kapott leveléből értesült arról, hogy az Iconica et históriáé descriptio praecipuorum haeresiarcharum, qui ab ecclesia catholica ut sectarii ac phanatici excommunicati rejectique sunt, in qua eorum dogmata non minus, quam vitae initiam et finis breviter perstringuntur (Arnhemii 1609) c. kiadvány ex libris Petri Lambetii Hamburgensis van. „Héj, énnékem is csurgott a nyalom ezen ciméliumra, de haszontalan. Mert semmiképpen nem adja, meg is írta, hogy az a kis írás benne többet tészen, mint magába a ritka munka, amely még nagy bibliothecákban is, nem igen találtatik, írta áztat is, hogy látott Servetus munkáját Londonban, midőn a nagyhírű Meádiusnak bibliothecája auction eladatott volna. Adtának pedig érte a Corporis Christi Collegiumbeli barátok kétszáz ginét."

70 Végül mégis sikerülhetett megvásárolnia e példányt, mert a katalógusában az alábbi megjegyzést olvashatjuk mellette: „propria manu Lambetii, ex libris Petri Lambetii Hamburgensis".

71 Az 1447-ben kiadott, kétkötetes, német nyelvű biblia

72 megszerzéséről ezt írja: „Nem tudom, hogyan jutott Krauss Uram hozzá, én őkelmétul 68. TJo. f. 87. 69. Megjegyzések: 80/h. 70. Quart. Lat, 784/2. f 81. 71. Catalogus, 271. sz. A kötet mai jelzete: R 501. 72. Mai jelzet: E 15. Benne egykorú, német nyelvű Te Deum-kézirat. (Megjegyzések: 58/d.) 430