AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)
V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió kiadástörténete
A fentiek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a korábbi nagyváradi, ma már csak címlap nélkül ismeretes csízió feltehetően még TICHY János idejéből, az ő működésének két utolsó évtizedéből (1818 — 1838) való. A TICHY Alajos nevével jelölt kiadás fennmaradt példányáról leszakadt évszám pedig e nyomdász működési idejének (1839 — 1862) legvégérőlkelhetett. Észlelhetők a nagyváradi csíziókban olyan, jelenségek is, amelyek más műhelyben csak jóval később tapasztalhatók. így a kötet végéről már a korábbi TiCHY-féle kiadványban is elhagyták az országokról és fővárosokról szóló utolsó szövegrészt, amely valóban elavult volt már a 19. század elején is, de Budán csak 1882-től (BN) vállalkoztak ennek törlésére. Ugyancsak már a korábbi nagyváradi kiadás a ,,cs" és ,,cz" jelölést alkalmazta, szemben az összes pesti (P, Q, R, S, T, U, W) és a legtöbb budai (G, H, J, K, L, M, BA, BQ, BB) ,,ts" ós ,,tz" gyakorlatával szemben. Budán csak 1852től (BD) tértek át erre a helyesírásra. Más esetekben is a későbbi nagyváradi csízió inkább tartotta magát a műhely saját, korábbi gyakorlatához, sem mint a közben átalakított BAGÓ-féle kiadásokhoz. Ilyen a tartalomjegyzék elhelyezése, amely TICHY Alajosnál elöl maradt akkor is, amikor ez Budán már 1833-tól (M) a kötet végére került. Ugyanekkor változtatták meg Budán az előszó példázatában HIPPOCRATES nevét SocRATESre, amiről Nagyváradon ugyanúgy nem vettek tudomást, akárcsak az ugyancsak 1833-ban (M) a szövegbe betoldott jegyzetekről (pl. a IV. fejezet végén) vagy a „Phisiognomia" c. fejezet második bekezdése végéről egyidejűleg elhagyott német félmondatról, amely mint archaikus maradvány még a későbbi TiCHY-kiadásban is olvasható. Az illusztrációk, amint erről már szó esett, mindkét nagyváradi csízióban azonosak, de ugyanakkor minden egyéb műhely által használt ilyen jellegű képtől — többé-kevésbé — eltérőek. Számuk, elhelyezésük és kompozíciójuk minden szempontból megfelel a LANDERER-féle kiadványokban láthatóknak. Leginkább a budai LANDERER-műhely fametszeteihez hasonlítanak, ezért a TiCHY-féle illusztrációk ismertetésekor leghelyesebb e két típust szembeállítani. A hónapkép-sorozat mérete általában 20—22X61—67 mm (A 4 a—B 3 b, E 3 a—E 7 a — 136—147. ábra). Jól felismerhető, hogy Nagyváradon a Budán használtak (1 — 12. ábra) nyomán készített dúcokat használták. Nem csupán a metszetek mérete, de azok kompozíciója, sőt nem ritkán a vonalvezetése is igen hűen követi előképét, azonban LANDERERék illusztrációi finomabb, TiCHYéké lényegesen durvább vonalakból áll. A júliusi metszet (142. ábra) tükörképe a budainak, míg a szeptemberinek (144. ábra) csak a középen felül felhőkbe ágyazott mérleg fordult Nagyváradon visszájára. Különösen jellemző és a budai metszetekkel való összefüggést a legmeggyőzőbb módon bizonyítja az augusztusi kép (143. ábra). Ez ugyanis csak méretében (21X64 mm) illeszkedik a sorozat többi tagja közé, de stílusában és kompozíciójában attól egyértelműen eltér. Azonban pontosan megegyezik azzal a másik hónapkép-sorozattal, amelynek augusztusi (43. ábra) és decemberi (44. ábra) metszete az időrendben második ismert budai kiadásban (G) váltotta le először az eredeti sorozat e tagjait. TICHYéknél azonban csak az augusztusi kép (143. ábra) tartozik ehhez a máso365
