AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

teljesíteni, ahogy arra a könyvtáralapító TELEKI Sámuel is példát adott. ,,De mindaddig, míg a nemzettől megtagadja még azt is, mit mások hagyományoztak, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ön igazságtalan a haza iránt, mely önt nagy gazdagságához juttatta" — fejezi be válaszát ORBÁN Balázs. A hírlapi támadások sorozatával még nem merült ki az ORBÁN Balázs ellen felvonultak fegyvertára. Az akkor 55 éves TELEKI Sámuel fia, a 29 éves ifjabb TELEKI Sámuel a parlamenti interpelláció miatt párbajra hívta ki ORBÁN Balázst, aki ki is állt volna, párbajsegédei azonban más véleményen voltak. BARTHA Miklós

162 és SIMONYI Ernő

163 országgyűlési képviselők, ORBÁN segédei arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ,,a képviselőház ellenőrzési jogának szigorú fenntartása tekintetéből" nem érezhetik magukat feljogosítva, hogy megbízójuk részére ilyen esetben a kihívást elfogadják.

164 A lovagias ügyből újabb támadó cikk született: HORVÁTH Gyula országgyűlési képviselő cikkét a Reform és a Középpárt közölte.

165 A cikkíró szerint ORBÁN Balázs úgy állította a TELEKi-könyvtár tulajdonosait az országgyűlés elé, ,,mint a közvádló szokta a szegedi börtönök lakóit a törvényszéknek bemutatni". „Consort rumról" beszél, „mely botrányhajhászásból becsületes emberek nevének meggyalázását tűzte ki célul". ,,Hol kereshet a vérig sértett egyén elégtételt?" — teszi fel a szónoki kérdést, hiszen ,,a képviselőt védi az immunitás". „Es hol van azon parlamentnek tekintélye, amelyben becsület- és köztiszteletben megőszült embert meg lehet büntetlenül gyalázni ..." stb. A válaszadó BARTHA Miklós képviselő Nyilatkozatit az Egyetértés és a Magyar Polgár közölte. Ebben mind a maga, mind SIMONYI Ernő nevében magyarázatot adott, miért tagadták meg az elégtétel adást nem ORBÁN, hanem a saját nevükben. „Értésükre adtuk a Teleky gróf megbízottjának,

166 hogy mi a parlamenti szólásszabadság és ellenőrzési jog nagyfontosságú princípiumát semmiféle tekinteteknek föl nem áldozhatjuk . . . abban az esetben, ha az interpellatioban foglalt vádak igaztalanoknak bizonyulnának be, kötelességünknek ismernök Orbán Balázs barátunkkal ott vonatni vissza a vádakat, hol azokat emelte. .. . Meg vagyok győződve, hogy a közvélemény gondolkozni szerető része nem fogja a parlament nagy fontosságú jogait a lovagiassági szabályok félszeg felfogásának alárendelni" — fejezi be nyilatkozatát BARTHA Miklós.

167 Az ügyről röviden beszámolt a Pesti Napló, a Reform és a kolozsvári Kelet.

168 A „lovagias ügyben" kevés szó esik már a könyvtárról, annál több a megbántott arisztokrata családról. Szomorú, de korántsem egyedülálló 162. BARTHA Miklós (1847 — 1905), erdélyi származású függetlenségi párti politikus, publicista. 1873-tól haláláig — megszakításokkal — országgyűlési képviselő. 163. SIMONYI Ernő (1821 — 1882), függetlenségi párti politikus, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, a szélsőbalhoz tartozott. A szabadságharcban részt vett, majd emigrált. Angliában Marx hatása alatt álló szocialista csoporthoz tartozott. 164. BARTHA Miklós: Nyilatkozat. = Egyetértés, 1874. ápr. 21. 17. sz. uaz. Magyar Polgár, 1874. ápr. 24. 92. sz. 165. Középpárt, 1874. ápr. 9. 80. sz. — HORVÁTH Gyula: A Teleky-könyvtár. = Reform, 1874. ápr. 10. 98. sz. 166. br. KEMÉNY Kálmán és KENDEFFY Árpád. 167. Ld. 164. sz. jegyzetet. 168. Pesti Napló, 1874. ápr. 22. 92. sz. (Esti kiadás.) — Reform, 1874. ápr. 22. 110. sz. - Kelet, 1874. ápr. 25. 93. sz. 280