AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

képpen pontosan tájékozódott a köznevelési alapok kezelésének kérdésében is, s erről bárki meggyőződhet, ha betekint az enyedi kollégium számadásaiba.

147 „Tudtam jól — fejezi be válaszát — hogy a hét évi közös ügyes kormányzat a corruptionak mérgét a nemzet igen sok fiaiba oltotta be," de azt mégsem tételezte volna fel, hogy akadjon valaki, ,,ki ezen kérdésben a nemzet igazával szemben állást merjen foglalni". A Kelet-hen már másnap megjelent a viszontválasz.

148 Az ügy ezzel természetesen egy lépést sem haladt előre, legfeljebb tovább szaporodtak a becsületsértő kifejezések, ami hozzátartozott a kor megszokott újságírói stílusához s csak a mai olvasó szemében tűnik elképesztőnek. A cikkíró ORBÁN Balázs modoráról és észjárásáról ítélve a trágyát emlegeti, dehát ,,a természet nagy háztartásában — trágyára is szükség van. Bele nem lépünk, de azért jó hasznát vesszük." ORBÁN figyelmét elkerülte az, hogy ő a TELEKi-család eljárását nem érintette, cikke elsősorban a református egyház főhatósága ellen felhozott vádakat minősítette rágalmaknak s emellett most is kitart. ,,Az igazságot nem az ököl, hanem a bíró szolgáltatja ki" — s így az igazgató tanács helyesen cselekedett, hogy az ügyet a bíróságra bízta. A Székely Hírlappal szemben, mely „elkopott Dürückölőjébe veszi Orbán Balázst", a 48-as függetlenségi párti Egyetértés, a Baloldal c. újság utóda vette védelmébe ORBÁNT.

149 „Biztosítunk mindenkit — írja a lap — hogy Orbán felszólalása a legtisztább és a legigazabb ügyben történvén, sem a grófi agyarkodásoktól, sem az uszályhordozók károgásaitól vissza nem retten. Csak tessék a közoktatásügyérnek ezen elhanyagolt nemzeti kincs állapotát szigorúan megvizsgáltatni, és az alapító végrendelete magatartását erélyesen foganatosíttatni."

150 A Székely Hírlap azonban nem zavartatta magát: miután érvei nem voltak, Dürückölője a következő napokban gúnyos élceket, ún. „Orbán Balázsiádákat" közölt.

151 Az elmérgesedett vitában megszólalt végre maga az érdekelt gróf TELEKI Sámuel is, aki személyében és becsületében érezte magát megtámadva. Válaszát röpirat formájában adta ki, de leközölte a Magyar Polgár is: talán hogy szabadelvűségét ezzel is bizonyítsa, vagy egyszerűen csak a szenzáció kedvéért.

152 147. ŰRBÁNnak ebben is igaza volt, vö. DEMETER Sámuel: Az igazság érdekében. = Erdélyi Protestáns Közlöny, 1874. máj. 7. 175 — 19. sz. 148—149. 1. — Az enyedi kollégium ügyeit éveken keresztül tárgyalta az egyházkerületi közgyűlés is. 148. Kelet, 1874. ápr. 10. 80. sz. 149. Egyetértés, 1874. ápr. 4. 4. sz. — A már említett Balodat c. lap 1874. márc. 31-én szűnt meg s ápr. 1-től jelent meg Egyetértés címen. 150. A lap a Székely Hírlapot „Apor Károly Leibjournaljá"-nak nevezi s azt írja APOR báróról (vö. 52. sz. jegyzet), hogy ,,a Teleki-könyvtárépületi helyiségekért éppen ő eszközölt a nemes grófnak oly bérösszeget, melynek szintén a nagy alapító céljára kellene fordíttatni". 151. Idézte pl. egy képviselő mondását, aki ORBÁN interpellációja után állítólag ezt mondta volna: „Eddig nem sokat adtam eszedre és belátásodra: ezen beszéded után már bőrödre sem adok sokat." = Székely Hírlap, 1874. ápr. 11. 29. sz. 152. A röpirat kelte: 1874. márc. 31. Impresszuma: Ny. Imreh S. a ref. főtanoda bet. Marosvásárhely, 1874. — Gr. Teleki Sámuel válasza Orbán Balázsnak. = Magyar Polgár, 1874. ápr. 14. 83. sz. ápr. 15. 84. sz. 18* 275