AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

kas cikkeinek. ,,Ezen ügyért — írja — már több személyes bántalmak, s megtámadásnak voltunk kitéve; egyik a hív szolgák közül praefectus Hints Miklós úr ugyancsak nekünk türközött volt, s ha mások közbe nem vegyülnek, talán nagy botjával üt agyon, . . . érette a rendőrséghez kell panaszra mennünk." Azt is elmondja, hogy bár TELEKI Sámuel életrajzát már évekkel ezelőtt megírta, nem adhatja ki, mert TELEKinek a könyvtárban levő festménye lefényképezéséhez nem tud hozzájutni. (Itt kapjuk meg a választ VESZÉLY Károly kérdésére, hogy miért is nem látogatta SZÁVA Farkas a TELEKi-tékát ? Testi épségének veszélyeztetése nélkül ezt aligha tehette volna meg.) Nem derül ki, hogy SZÁVA Farkas elindította-e akcióját, hogy a TELEKItéka ügyét az országgyűlés elé vigye. Elszántságát ismerve, elképzelhető. Pest azonban messze volt Marosvásárhelytől s az éppen csak tető alá hozott kiegyezés számtalan egyéb, fontosabb feladatokkal látta el az ország ügyén munkálkodókat. Ujabb lökés kellett ahhoz, hogy a helyi ügy országos jelentőségűvé emelkedjék. Hat évvel később ez is bekövetkezett. 1873-ban TELEKI Sámuel, a könyvtár akkori curatora és vagyonkezelője, a TELEKi-tékához tartozó ingatlanokat saját nevére telekkönyveztette. SZÁVA Farkas ekkor minden eddiginél nagyobb arányú akcióra határozta el magát: egy újabb cikkét és a végrendelet szövegét csaknem valamennyi fontosabb napilap szerkesztőségébe eljuttatta. A hatás nagy volt: SZÁVA Farkas később azt írta, hogy a végrendeletet négy nagy napilap egész terjedelmében, tizenegy pedig kivonatosan közölte. SZÁVA Farkas indulatos hangú cikkét egyedül A Hon közölte szept. 26-i számában teljes terjedelmében, azt is szerkesztőségi kommentárral.

106 Ebben bár elítélték az irodalomhoz méltatlan, erősebb kifakadásokat, elismerték az indulat jogosságát, s egyben összefoglalták saját véleményüket. A TELEKi-könyvtár „határozott rendeltetését a nemzet vagyonául mi is ismerjük s a most élő gróf Teleki Sámuel törvénytelen, végrendeletet sértő eljárásáról már a m.-vásárhelyi természettudósok gyűlésén, irányadó körökben, mindenki a legnagyobb indignatioval beszélt. Ezért nincs okunk a merénylet szándékában sem kétkedni, mely ha csakugyan bekövetkezett, miről fájdalom alig kételkedhetünk, első sorban a gróf Teleki-családra hivatkoznánk, melynek nevén e szennyfoltot tűrnie nem szabad; másod sorban az erd. reform, fő consistoriumra, mely kötelességét mulasztaná el, ha a törvényes lépéseket a visszahelyezés iránt meg nem tenné; harmadsorban pedig magára a magyar közoktatási miniszterre, kinek nem szabad megengednie, hogy ily nagybecsű nemzeti vagyon az ország közművelődési céljaitól elraboltassék." A kocka el van vetve, írja cikkében SZÁVA Farkas, mert a telekkönyvi kiigazítások határideje december 31-én lejár s ha addig felszólalás nem érkezik, „a könyvtár ügye örökre veszve van!" Mindenre elszántan áll ki: ,,Az én koponyám ... ment minden előítélettől, balvéleménytől; s elég szabadelvű voltam a múltban, s elég bátorságom, mondhatnám elég merészségem van hozzá a jelenben, hogy az igazat, mikor a közügy érdeke úgy kívánja, megmondjam ..." Felidézi a történelmet, a családalapító és 106. SZÁVA Farkas: A Teleki-könyvtár állása. — A Hon, 1873. szept. 26. 221. sz. (Reggeli kiadás.) 263