AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

„Szeretném . . . üstökösként bejárni a világot s így különösen a Székelyföldet, s hatni, világítani, a székelynép minden anyagi s felváltva szellemi ügyeit e rövid kérész élet alatt egyszerre felölelni, tárgyalni" — írja. Mint büntető égi villám szeretne lesújtani ott, hol „a magyar—székely nemzet kincseit" rombolják, s a haza ellen „oly nagy bűnt, elmulasztásokat követtek el!" Magasztalva ír TELEKI Sámuelről, aki a „székelynépnek tudományossága ügyéért egy milliót meghaladó áldozatot" hozott. Feltárja „mint lehet egy nép, égy haza érdekében tett ily világhírű intézkedést, közönyösség, magánérdek és a nepotismus alacsony érdekénél fogva megölni, megsemmisíteni!" Különösen éles szavakkal támadja a református főconsistoriumot: „Es az a híres, szabadelvű méltóságos ev. ref. főconsistorium, mely tagjai közt oly sok jeles, nevezetes embereket bírt és számlált, mely évtizedeken keresztül, úgyszólván egyedül intézte Erdély ügyeit, osztott hivatalokat s csaknem mindenható volt: a Teleki-könyvtár ügyét, mely mint nemzeti kincs reá volt bízva s szívére kötve: az atyafiságok és összeköttetések érdeke, s tekinteténél fogva behunyt szemmel, mintegy ,Csáki-szalmáját' hagyta, hogy hordják, tépdessék; vagy hagyta, hogy pihenjen idők végtelenjéig; hagyta, hogy semmisüljön meg önmagában?!" Ha már ők maguk nem mertek, vagy resteltek szólni, miért nem biztattak másokat szólásra, hogy vigyék az ügyet az országgyűlés, a nemzet közvéleménye elé? SZÁVA Farkas éles szavakkal ostorozza a nepotizmust, mely „itt nállunk Erdély földjén alacsonyabb szerepet játszik, a sárba heverő disznónál ..." Hivatkozik a végrendeletek szentségére és sérthetetlenségére, mely mindenütt „hol csak a polgárosodásnak bár kisded mécsvilágai pislognak", védelmet élveznek és tiszteletben tartják rendelkezéseiket. „Sok szép pénz megmaradott bizon — írja — annyi évek alatt a könyvtár jövedelméből (a mint tudja egész M.-Vásárhely közönsége)"; de a Magyar Sajtóbeli cikknek is csak annyi eredménye lett, hogy megvették a RÉCSI Emil-féle könyveket. „Mint áll a könyvtár jelenleg, egész bizonyossággal nem tudhatni; hogy ott sok könyv hiányzik, azt mind a két elhalt könyvtárnok nyíltan bevallotta ..." csak a felelőst nem keresi senki. A TELEKi-téka ügye nem maradhat tovább a főconsistorium kezén, ez világos, — ő maga elhatározta egy kérelem-levél benyújtását a pesti országgyűléshez, aláíratva — ha akadnak — még más bátor férfiakkal is. Ott talán már nem lesz ereje az „atyafiságos" összefonódottságnak s ha igen, a téves információk ellen ott lesz a sajtó, „e hétfejű sárkány", mert „a nemzet nem lenne méltó múltjához, ha ezen ügyet kellő érvényre nem emelné!" Az utolsó közleményben SZÁVA Farkas beszámolt eddigi cikkei visszhangjáról is: „A hatás, melyet gróf Teleki Sámuel végrendelete közlése s ezzel a Teleki-könyvtár ügye a székely főváros s az egész országban tett, szavakkal el nem mondható. Mindenfelől elismeréssel találkozunk s érette nem egy szavakban nyilatkozó köszönet s meleg kézszorításban részesültünk." Még a reformátusok közül is nem egy igen tekintélyes ember elismerését fejezte ki. (SZÁVA Farkas következmények nélkül támadhatta a református egyházat, mivel ő maga katolikus volt, s katolikus egyházi iskolában tanított. Ezzel nem kívánjuk érdemeit kisebbíteni, vagy hazafiúi őszinteségét kétségbe vonni, hiszen református iskolai körökből nem is akadhatott senki, aki nyilvánosan ilyen kritikát gyakorolhatott volna.) Volt természetesen másféle visszhangja is SZÁVA Far262