AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

nevelőjéül válaszotta s 1802-től könyvtára ügyeiben is sokszor igénybe vette segítségét. ANTAL Jánost baráti szálak fűzték TELEKI Domokoshoz is. PÉTERIT Károly az említett sáromberki lelkész fia s így ANTAL Jánosnak sógora volt. Érthető, hogy egyikőjük számára sem volt kényelmes TELEKI Ferenccel szemben mint vizsgálóbiztosnak fellépni. Nem is lett a vizsgálatból semmi, a főconsistorium többször megismételt sürgetése ellenére sem. Evek múltak el, végül 1829 májusában a főconsistorium az eddigi biztosok mellé újabbakat jelölt ki, hogy ,,a nevezett bibliothecat szorgalmasan megvizsgálják". Ugyanakkor újra felkérték TELEKI Ferencet, hogy ,,a bibliotheca mostani állásáról, ennek az ő excja halálától való administratiojárói, könyvek nevekedéséről sat., a testamentom teljes értelme szerint főconsistoriumunkat voltaképpen tudósítani ne terheltessék".

19 A gróf válaszában kijelentette, hogy ő ugyan számadással nem tartozik, de „rosszakaróitól megtámadott s méltatlanul érdekelt becsülete védelmére" felvilágosítást ad.

20 Ebből arra következtethetünk, hogy már viszonylag korán, két évvel az alapító halála után elterjedtek a hírek, hogy a könyvtár körül nem mennek rendben a dolgok s emiatt TELEKI Ferencet bírálatok is érték. TELEKI levelében felvilágosítást adott az ingatlanokról és azok jövedelméről, a könyvtári kiadásokról, a könyvtár gyarapodásáról és annak „legjobb rendben létéről". Szerinte a könyvek száma már annyira növekedett, hogy alig fér el a könyvtárban és „nemsokára a bibliothecat tágosítani kényteleníttetem". Ezekután reméli, „hogy a főconsistorium előtt némelyek által fölhozott gyanúsító vádakat elhárította és miután a könyvtár administratiójáról, lelkiösmeretén kívül, senkinek számolni nem tartozik, semminemű investigatióra comissiot el nem fogad".

21 Sajnos idézett forrásunk ennél bővebben nem tér ki a levél tartalmára, sőt egy más helyen közli, hogy az 1830-as évek idevonatkozó iratai az egyházi irattárban már nincsenek meg.

22 Mindenesetre itt már világos megfogalmazást nyer TELEKI Ferenc elutasító álláspontja, nevezetesen az, hogy ő a református egyháznak számadással nem tartozik. Nem sokkal később egy másik levélben a vizsgáló bizottság fogadását is megtagadja azzal az ürüggyel, hogy őt az új vizsgálóbizottsági tagok kijelöléséről nem értesítették.

23 Pedig a református egyház ekkor már messzemenően igyekezett a TELEKi-család érzékenységét figyelembe venni: a kijelölt új biztosok közül kettő arisztokrata (gr. BETHLEN Sándor és gr. BETHLEN Domokos), ami teljességgel ellentétes a végrendelet intézkedéseivel. A főconsistorium 1830. február 21-én újra foglalkozott a könyvtár ügyével. Mérlegelve a végrendelet szavait, de főképp annak „lelkét és célját", ismételten leszögezték álláspontjukat, miszerint a végrendelet „főconsistoriumunknak az egyenesen való felvigyázás és teljesíttetés szoros kötelességét bízza és köti lelkére és ezen kötelességénél fogva tartozik főconsistoriumunk az érdekelt bibliothecának, az ő excja halálától fogva 19. Igazg. jel. 16. 1. 20. Uo. 21. Igazg. jel. 17. 1. 22. Az igazgató tanácsi jelentés ezt 1912-ben közli, — tény viszont, hogy az iratok 1874-ben még megvoltak, hiszen egy bizottság ekkor állított össze belőlük részletes jelentést a TELEKi-tékáról. Elképzelhető, hogy ma egy helyszíni kutatás eredménnyel járna. 23. „Ilyen forma bizottság revíziójának nem lehet helye." Igazg. jel. 17. 1. 242