AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Halász Gábor és az Országos Széchényi Könyvtár

1944. március 19-ével nemcsak az ország életének, de a Nemzeti Könyvtár történetének legnehezebb fejezete kezdődött el: ezeket a szomorú hónapokat szinte végigkísérte a HALÁSZ Gábor mentésére irányuló hivatalos és baráti lépések egész sora. TOLNAI Gábor, a jó barát, így idézi fel az első döbbenet óráit:

70 ,,A németek bevonulását követő napon bementem hozzá a Széchényi Könyvtárba. A könyvtár egyik földszinti ablakmélyedésében ültünk, tanakodva. — Túléljük? — kérdezte Halász Gábor menyasszonya, aki ugyancsak jelen volt. — Elszánt bizakodással igennel válaszoltam, Halász kétkedve rázta a fejét. A német megszállás nyomasztó légkörében mintha leszámolt volna mindennel." Önkéntelenül eszünkbe jut e visszaemlékezés olvasásakor HALÁsznak egy kategorikus, a rá jellemző határozottsággal fogalmazott, jövőt sejtő mondata, amit még 1935-ben írt le a BACSÁNYi-tanulmányában: ,,Sohasem a körülmények döntik el sorsunkat, hanem az ellenállás, amit velük szembeszögezünk, az érzés, ahogy tudatunkban tükröződnek."

71 Az ún. „származási okmányok" akkor kötelező bemutatása után immár nem volt mentség. HALÁSZ nem vonult illegalitásba,

72 s 1944. június 5-én katonai kényszermunkára hívták be. Jó barátai és írótársai, SZERB Antal és SÁRKÖZI György osztoztak sorsában. A 701/304-es kisegítő munkaszázadba osztva először Jászberénybe vitték őket, majd Budapestre kerültek a Hungária körút 140. szám alá. Itt most bővebben adjuk át a szót az eddig nem publikált hivatalos iratoknak, részben, hogy HALÁSZ tragédiájának további állomásainak történetét megkíséreljük rekonstruálni, részben, hogy az OSZK vezetőségének — pontosabban FITZ József főigazgatónak — emberséges magatartását a valóságnak megfelelően ábrázoljuk. Az új helyzetben már június első napjaiban megindult a hivatalos mentési akció. A főigazgató a következő működési bizonyítványt állította ki:

73 ,,Dr. Halász Gábor, a VII. fizetési osztályba sorolt nemzeti múzeumi könyvtárnok 1927. november 25.-e óta teljesít szolgálatot az Országos Széchényi Könyvtárban. Működése és magatartása mindenkor kifogástalan volt. Szakismerete és nyelvtudása is átlagon felüli s ennek megfelelően a könyvtár magasabb igényű tudományos állomásain teljesített szolgálatot, nevezetesen 1937-ig a Kézirattárban, a modern kéziratok meghatározásánál, majd a Nyomtatvány tár katalógusosztályán, hol az osztályvezető helyettese volt, 1942 óta pedig ismét a Kézirattárban, ezúttal mint osztályvezető. Több nevezetes kézirat felkutatásával, megszerzésével és tudományom meghatározásával érdemeket szerzett. Tekintettel arra, hogy a Kézirattárnak Magyarországon igen kevés szakavatott és nehezen pótolható művelője van, működése nemzeti könyvtárunk számára különös jelentőséggel bír. 70. Halász Gáborról = Irodalomtörténet. 1970. 654 — 660. 1. — Ez az írás később megjelent a szerző Örökség és örökösök c. kötetében is Az óbudai remete címen. 71. HALÁSZ Gábor: Válogatott írásai. 215. 1. 72. D. SZEMZŐ Piroska szíves közlése HALÁSZ akkori szavairól: „Én nem bujkálok, nem vagyok bűnös. Bujkáljanak a bűnösök." 73. 134/1944. VI. 3. OSZK Irattár. 205