AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Halász Gábor és az Országos Széchényi Könyvtár

A Nyugat megszűnése után az ILLYÉS Gyula által szerkesztett Magyar Csillag egyik vezető munkatársa lett.

50 Itt jelentek meg sorra az érett esszéíró legjobb tanulmányai: Beköszöntő egy új rovathoz (1941), Magyar viktoriánusok (1942), Balzac példája (1942), Portré és tabló (1942), Huizinga (1943), Továbbjutni! (1944), Ferencjózsefi idők (1944), A tiltakozó nemzedék (1944). — És WEÖRES Sándor, SŐTÉE, István, MÁTRAI László, SZERB Antal, JÓZSEF Attila, SÁRKÖZI György, G. GREENE, HEMINGWAY, KERECSÉNYI Dezső, TURGENYEV, KOSZTOLÁNYI Dezső, HUIZINGA, HORVÁTH János, KARDOS Tibor, ORTEGA Y G

ASSET, J. GIRAUDOUX műveinek az esszé és kritika határán mozgó ismertetései, elemzései.

51 Ezekben az írásaiban — utolsó tanulmányaiban, az egyre sötétebb napokat világosító szavaiban — a lélekrajz helyett mindinkább a társadalmi vonatkozások érdekelték. Az ezek elemzésére sokkal alkalmasabb ,,tabló" lett a műfaja, módszertani mestere (ha francia példaképet idézünk) pedig H. TAINE lett, anélkül, hogy eszmeileg azonosult volna vele. Az író, a tudós így indokolta döntését:

52 ,,Teltek az évek, az elméleti vita elült anélkül, hogy megoldódott volna, és a fiatalember is annak rendje és módja szerint öregedett. Talán lomhuló vérének kell betudni, hogy kevésbé izgatja az arc, a lélek. . ., mint a környezet, a háttér, kevésbé a nagy szimbolikus tett, mint az apró jellemző tények. . ., kevésbé a belső dráma, mint a külső helyzet, kevésbé az egész önmagában, mint viszonyában azzal a bonyolult szövevénnyel, aminek a neve: társadalom... A portré után megint rátalál egy idegen szóra és tablónak nevezi el mai próbálkozásait." Az ekkor írt, világnézetileg és tartalmilag érett esszékben, kritikákban HALÁSZ eddig igen finoman árnyalt, hajlékony stílusa is kopogóbbá, keményebbé, nem egyszer ridegebbé válik: ezzel is érzékeli a közeledő nemzeti és egyéni tragédiát. De még egyszer fölelevenedik a felejthetetlen ifjúság; JTJSTH Zsigmond naplójának általa gondozott kiadásában, a bevezető tanulmányban int vissza — stílusban és eszményeiben is — kissé rezignáltán a régi ideál.

53 Ez a tiszta jellem a negyvenes években még Önmagát, a legkevésbé felelőst is szellemi kínpadra kényszeríti: csüggedésről szól, a mélyről, a valódiról, nincs helye már ötleteknek, játékos szavaknak. Nemzedékét és önmagát is elmarasztalja, mert — mint mondja — a valóság helyett míto50. Egyetértett ILLYÉS programjával: a Magyar Csillag „az irodalom függetlenségére alakuló szekértábor, úgy lehet, egy nép szellemiségének védvára lesz". 51. A negyvenes évekre esik kiadványainak kitűnő sora: Justh Zsigmond naplója (1941), Az angol irodalom kincsesháza (1942), Madách Imre összes művei (1942), Magyar századvég (1945). Itt jegyezzük meg, hogy az OSZK (FITZ Józseg főigazgató) ezekben a munkáiban is támogatta HALÁSZ Gábort. 44/1942. II. 14. (OSZK Irattár) sz. alatt FITZ a következő iratot intézte DROSZT Olgához, aki az OSZK akkori Eszterházy-utcai palotájának titkári feladatát látta el: „Madách Imre: Nápolyi Endre c. kéziratát azzal küldöm át, hogy azt ott hivatalos időben az Eszterházy palota földszintjén megfelelő helyiségben Gedeon Jolán úrnő dr. Halász Gábor részére gépelheti." 52. HALÁSZ Gábor: Válogatott Írásai. 1959. 647. 1. 53. Justh Zsigmond naplója. Sajtó alá rendezte, bev. tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátta HALÁSZ Gábor. Bp. (1941) Athenaeum. 429 1. 200