AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Halász Gábor és az Országos Széchényi Könyvtár

Hogy a kutatók iránti megkülönböztetett bánásmód milyen fontos volt FITZ József számára, azt egy, BARTONIEK Emmához intézett, május 4-én megfogalmazott, aztán ceruzával áthúzott és végül is át nem adott irata (112/1943. OSZK Irattár) is bizonyítja: ,,Miután Nagyságod ( = BARTONIEK Emma) az 1943 április hó 13-án kelt utasításomat 13 db. RMK-könyv visszatartására

363 nem teljesítette s ezzel a kutatónak adott közlésem hitelének ártott, a Kézirattár vezetése alól felmentem." Kétségtelen, hogy FITZ József HALÁSZ helyzetét — az osztályvezetői hatáskör ráruházásával — erősíteni kívánta. Mindent megtett a kiváló könyvtáros és író állami rangja elismertetésében, anélkül, hogy BARTONIEK Emma tudományos munkájának folytatását akadályozta volna. AZ ESSZÉÍRÓ, A KRITIKUS Nem e tanulmány feladata HALÁSZ esszéírói, kritikusi, irodalomtörténet-írói pályájának méltatása. Megtették ezt már írók, irodalomtörténészek és barátok.

37 De néhány tanulmányára, gondolatára mégis fel kell itt is hívnunk a figyelmet, hiszen HALÁSZ írói munkásságának egésze a Széchényi Könyvtárban töltött tizennyolc évére esett, emberi arculata, magatartása, jelleme itt formálódott. Irodalmi munkásságát a két világháború közti kaotikus korszakban az állandóan fénylő értelem és a világosság jellemezte: a harmincas években az irracionalizmus divatjakor, az ,,új mítoszok" hirdetése idején a ráció, a humanizmus szenvedélyes híve és tisztelője volt. Már pályakezdése is eltért az akkoriban szokásostól: sem a szellemtörténet, sem a nacionalista színezetű konzervatív pozitivizmus tábora nem vallhatta magáénak. Csak a műre, az alkotó egyéniség belső világára figyelt, úgy mondják, már fiatalon volt benne valamilyen — a szó jó értelmében vett — előkelő szellemi vonás, elkülönülés, tartózkodás a mindennapok harsány, harcias magatartási formáitól. ,,Vannak gyógyíthatatlan magányosok — írta 1936-ban — akik, mint Pascal az örvényt, remetebarlangjukat hurcolják magukkal." Az óbudai remete a zajló bécsi élettől visszavonult bihari remetéről, BESSENYEI Györgyről így vallott: ,,Jó egyedül lenni, hiszen aki magányos, már azáltal különb a sokaságnál."

38 36a Hogy ez valójában mit jelent, nem tudjuk. Nem maradt fenn más írásbeli nyom. 37. Ld. a későbbi jegyzeteket: 97., 101. számú hivatkozásunknál utalunk a vonatkozó irodalomra. 38. Kortárs költő volt APRIL Y Lajos: Bessenyei-szonettjének első strófáját idézzük, HALÁSZ Gábor magatartását méltatva: „Tornácon állt s a pusztára nézett: keletre szállt az elzengett vihar. Szökött felhőit hívta már a fészek, a sziklából rakott öreg Bihar." HALÁSZ Gábor ezekben az években Óbudán nézte ilyen magányosan a nem elzengett, hanem a közeledő vihart. írásainak hangulata is erről tanúskodik — a pokoli vihar később az ő törékeny alakját, szellemét is elsodorta. 13* 195