AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

f De csak a hadvezetés egyenetlenkedéseit, a bel- és külpolitika kapkodását marasztalta el. A nép lelkes, önfeláldozó harckészségét, a katonaság áldozatosságát méltányolta. Mikor e méltánylásról van szó az Emléksorokban, akkor nemegyszer életképpé kerekedik a különben vázlatos szöveg. Az anekdotikus történetek egy része már negyvenkilencben megjelent, később pedig többször is fölhasználta őket JÓKAI. A kézirat XXII. fejezetéből például — s ez a Fejezetek a magyar nép életéből — A sánta koldus, Az önkéntes zsebredugott kézzel, Ak. . .-i gyermekek, a mignatur csata, Messiás neve 666 már a Charivari-rovatban megjelentek. Az 1850-ben papírra rótt Emléksorok ezeket változatlan formában fogadta magába. JÓKAI értékítéletei a hadvezetés és a politika eseményeire vonatkoztak. S van még egy vonása az Emléksoroknak a később kiadott szövegekhez képest, ez pedig önmaga szerepének a teljes háttérben hagyása. Az Emléksorok írója magáról nem beszél. Szövegén közvetlenül a nyomtatás előtt bizonyíthatóan enyhített. Enyhített ott, ahol txilságos negatív színben tüntetett föl történést vagy személyt. Főként KOSSUTH személyiségének rajzán változtatott, de nyilvánvalóan azért, mert békepárti hangoltsága a kormányzó valódi vagy vélt hibáit túlzásig kinagyította. JÓKAI az Emléksor okb&n a tényszerű és tárgyilagos hangvételre törekszik. Nem történelmet ír, hanem adalékokat a történelemhez. Munkája vázlatos, némely eseményt csak érint, nem magyaráz. Bizonyos kérdésekben azonban elragadja indulata, így a flamingó-párt, azaz a republikánus párt megítélésében. Ilyenkor egyértelműen lelepleződik forrása — NYÁRY Pál és köre — és pártállása. A vázlatos előadásmód azonban váltakozik az anekdotikus hanggal: egyes történeteket kikerekít, életképi formává alakít {Fejezetek a magyar nép életéből XXII. fej., A magyar hadsereg alkatrészei című XV. fej.). Kéziratunk, az Emléksorok, az elkészült munka töredéke. E napló, visszaemlékezés kiforratlan mű benyomását kelti, nemcsak vázlatos, hanem stílusa is egyenetlen. Lendületessé olyankor lesz, ha indulatát önti ki vagy személyesen megélt mozzanatot rögzít; ilyen például KossuTHtali beszélgetése. Ne feledjük azonban: a szerző ekkor még csak 25 éves! A hadi, bel- és külpolitikai események dolgában jegyzetszerű a kézirat. A vezető személyiségek megítélése tézis-tömörségű. De akármilyen is az ítélete, sose feledkezik meg a bírált személyek nemes vonásainak, erkölcsi tulajdonságainak méltánylásáról. Még MADARÁSZ Lászlót — A gyémántos miniszter hősét — sem ítéli el JÓKAI egyértelműen. A novella nem a hősre kihegyezett, hanem megint csak a szituációra. Az Emléksorok tanulsága szerint 1849 március—áprilisától kezdve nyilvánvaló volt már a közeli katasztrófa, de a becsület mindenkit a veszett ügyhöz kötött, s attól elszakadni senki nem akart. Az Emléksorok kiadásának megakadályozása JÓKAit arra bírta, hogy hallgasson a szabadságharc közvetlen kifejezéséről, de mikor később — a hetvenes évek közepén — már könyvbe gyűjthette a szabadságharc két esztendeje alatt írott cikkeit, bár nem emlegette, mégis használta — jegyzeteihez — az Emléksorok Ötvenes években írott, kiadni is megkísérelt följegyzéseit. Húsz év után csupán annyi a változás, hogy JÓKAitól az ese12* 179