AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

tására. MARTINOVICS Oratio ad proceres. . . -ének magyar fordítása, A Magyar-ország gyűlésiben egyben-gyűlt . . . rendekhez 1790-ben tartatott beszéd ügyében állította azt, hogy az uralkodó látta a kéziratot és elragadtatottan nyilatkozott róla.

57 STROHMAYERnek minden oka megvolt arra, hogy ne bízzék ebben a varázsformulában: az uralkodó messze volt, a helytartótanács annál közelebb. Mégis a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a HOFFMANN Lipót Alajos titkos machinációiba éppen ez idő tájt már bekapcsolódott STROHMAYER

58 azért nem kívánt TRENKkel tovább a nyilvánosság előtt közösséget vállalni, mert korábbi levelezésükből igen jól tudta, hogy TRENK magyarországi baráti köre az udvarral szemben legellenségesebb, a besúgók által legjobban megfigyelt személyekből áll. így például GYULAI generális, akiről TRENK azt írta, hogy csak összes műveire 140 előfizetőt gyűjtött (márc. 16.-i levél) s II. LIPÓT a „megbízhatatlan" személyek közé számította,

59 azután ORCZY László, a Magyar Kamara alelnöke, aki az elégedetlenek egyik vezéralakja volt;

60 végül s nem utolsósorban a két LACZKOVICS fivér, akikkel TRENK már régóta baráti kapcsolatban állhatott.

61 A dolgok ilyetén való állása következtében TRENKnek mindjárt Pestre érkezése után új kiadó után kellett néznie. Ahogy ő maga fogalmazta, Pesten 14 nap alatt csodákat művelt, széttaposta a papság magyarországi darázsfészkét; ehhez azonban semmi esetre sem lett volna elegendő, sem megfelelően jövedelmező, írásait csupán kéziratban forgalmazni, ki kellett azokat nyomatnia. Három legterjedelmesebb, s egyszersmind itthoni hatása szempontjából legjelentősebb politikai mondandóival terhelt művét, az An alle redliche Ungarn-t, a Bilanz-ot és annak Nachtrag-ját bibliográfiai források szerint egy helyen, Nagyszebenben nyomatta ki. 57. MJI 1. köt. 113.1. 58. SILAGI, D.: Ungarn. . . 80. 1. 59. MÁLYUSZ Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Bp. 1926. 17. és 386. 1. 60. MJI 1. köt. XLIX. 1. és 624. 1. Egyébként az Országos Széchenyi Könyvtár 210.974 raktári jelzésű kötetében, amely Johann Gottfried BREMER névtelenül megjelent, és tévesen GABELHOFERnek tulajdonított Etwas über die Beleuchtung der Trenckischen Lebensbeschreibung (Berlin 1788.) és Julius GABEEHOFER ugyancsak névtelenül publikált Beiträge, Beleuchtungen und rechtliche Urkunden zu Trencks Lebensgeschichte (Wahrheitsburg — [Wien] — 1793.) c. műveit tartalmazza, érdekes bejegyzést olvashatunk TRENK és ORCZY László barátságáról. A bejegyzés JANKOVICS Miklóstól, a neves gyűjtőtől származik, s arról szól — többek között —, hogy TRENK egy topázköves gyűrűt adott ORCZYnak. Az F. T. monogrammal és ,,Si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae" idézettel díszített gyűrű a bejegyzés keltekor JANKOVICS tulajdonában, gyűjteményében volt. 61. MJI. 1. köt. 508. 1. BENDA Kálmán itt tévesen vélekedik úgy, hogy „Laczkovics Pesten, az országgyűlés idején ismerkedhetett meg Trenckkel, akinek az uralkodói és papi zsarnokság elleni híres művét, A matzedóniai vitézt lefordította magyarra..." A TRENK—STROHMAYER-féle levelezés 1788. május 4-i, kívül még a KÖPFF-céghez címzett darabjában már mindkét LACZKOVICS fivérről olvashatunk: az alispán LACZKOVicsnak TRENK valamilyen bizományba adott könyveit kell átvennie ,,für mein ordre", míg egy idegen kézírás erre a levélre jegyezte fel, hogy H. Oberst LACZKOVITS 1788. május 13-án 205 kötet TRENK-könyvet adott át — nyilván a bátyja helyett. 152