AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

alátámasztani látszik azt a feltételezést, hogy utazása megbízatás volt, amelynek költségeit a megbízó fedezte. Érvként bizonyít TRENK és az uralkodó kapcsolata mellett az a tény, hogy LIPÓT valóban kapott beszámoló jelentést TRENKtől.

25 Feltehető', hogy az általánosságokat és nagyképű szóvirágokat tartalmazó TRENKféle jelentéseknek nem lehetett sok hasznát venni (STROHMAYER, GABELHOFER és más pest-budai besúgók sokkal konkrétabb értesüléseket jelentettek), mégis az egykorú közvélemény is kémnek tartotta írójukat. Eleinte ugyan — akárcsak az uralkodó — lelkesedtek TRENKért, hogy aztán felismerve benne a szájhős kalandort, az udvar bérencét, csalódottan elforduljanak tőle. KERESZTESI József naplójában már augusztus 20-án ezt jegyzi fel: ,,D. 20. mentem reggel tiszt, professor Sinai úrhoz... Báró Trenckről, kivel egy szálláson volt, beszéllette, hogy ő a bécsi udvarnak Pesten lévő emissariusa és kémje, és hogy a Bilanx nevű könyvecskének készítéséről Bécsben vett subsidiumot, és csak szembekötés, hogy sub poena rhfl. 50 meg van tiltva. Ő neki éjjel is szabad admissiója van Leopold királyhoz."

26 Mindezek ellenére lehetséges, hogy a beszámoló leveleket TRENK csak az uralkodói kegy elnyerése érdekében, spontán írta, s hogy az udvari ,,emissarius"-ság is az ő hatóságokat megfélemlíteni kívánó koholmánya volt. Hiszen a pesti utazással ügyesen össze lehetett kapcsolni a kellemest a hasznossal: a diétái zavarosban halászva kísérletet lehetett tenni a szlavóniai birtokok visszaszerzésére, s főképpen pénzt lehetett szerezni a röpiratok révén. WALDAPFEL József TRENKet a „politikai irodalom legnagyobb üzletemberének és nemzetközi kalandorának" aposztrofálta, hozzátéve „magyar embernek még jó ideig nem jutott eszébe, hogy a könyvírás üzlet is lehetne". S hogy nem jutott ilyesmi magyar ember eszébe, de éppen megvetendőnek minősült, arra TRENK legismertebb ellenlábasának, SZEITZ Leónak egy lábjegyzete utal,

27 aki ezzel nyilvánvalóan TRENK jellemtelenségéhez kívánt adalékot nyújtani: ,,Ja Trenk scheint wirklich um Geld zu schreiben; ist auch nicht zu bewundern, indem ja sonst der arme Tropf schon längst müsste betein (!) gehen." — Úgy tűnik, TRENK valójában azért ír, hogy pénzhez jusson; ezen nem is lehet csodálkozni, különben már rég koldulnia kellene! Termékenysége, pesti írói tevékenysége szempontjából tulajdonképpen közömbös, mi volt ideutazásának háttere. A lényeg az, hogy júniustól legalább szeptemberig itt tartózkodott, s ontotta a röpiratokat: verset, prózát vegyesen. Önéletírása szerint mindent figyelembe véve (,,in allen") 13 röpiratot írt, amelyeket ekkor publikált. Lehet, hogy kifejezetten a diétával, a magyarsággal kapcsolatban valóban ennyit írhatott, de Magyarországon ebben az évben összesen 19 német eredeti munka került neve alatt forgalomba, ez a magyar és latin fordításokkal együtt 32 címre növekedett. Ehhez még 9 kiadásváltozat járul, tehát Ausztriában ós Magyarországon 25. MJI 1. köt. 268. 1. 26. KERESZTESI J.: Krónika.. . 314. 1. 27. WALDAPFEL József: ötven év Buda és Pest irodalmi életéből 1780 — 1830. Bp. 1935. 68. 1. és [SZEITZ Leó]: Der entlarvte Trench. . . Pesth 1790. 10. 1. 9 OSZK Évkönyve inq