AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

az elégedetlenségre. Mi volna, ha a most kezdődő országgyűlésre magánemberként Budára utazna és ott legjobb szándékaim értelmében tevékenykedne és írna?"

18 TRENK „boldogan és azonnal" vállalkozott erre, de kérte, hogy minden kéziratát bemutathassa az uralkodónak elbírálásra, mielőtt azok nyomtatásban megjelennének. Mindjárt be is mutatott egyet, a Der Trenk an alle redliche Ungarn címűt — amit egyébként a kinyomtatott röpirat első lapján is közöl olvasóival, no meg a cenzúra hiánya miatt esetleg akadékoskodó hatóságokkal. Az uralkodó azonban nemcsak elolvasta a röpiratot, hanem — annak ellenére, hogy az valójában a zsarnokság ellen emelt szót (,,weil sie wirklich gegen den Despotismus geschrieben war"), ismét csak TRENK szerint — véleményét, tetszését ezekkel a szavakkal fejezte ki: „Így kellene írnia minden becsületes embernek. Most siessen Budára, és gondoskodjék arról, hogy minél gyorsabban kinyomassák. Az időpont ehhez éppen most a legalkalmasabb."

19 TRENK kérdésére, hogy LIPÓT a kéziratra ráírta-e az „

Imprimatur"-t, az meglepődve válaszolta: „A ma még teljesen szabad cenzúra ilyen hazafias írás ellen csak nem fog kifogást emelni.. ." Majd, amikor TRENKnek mégis nehézségei támadtak a cenzúránál, maga LIPÓT vetette fel, hogy nem lehetne-e a röpiratot cenzúra nélkül kinyomatni. Ez a titkos uralkodói megbízatás elsőre éppoly kevéssé tűnik hihetőnek, mint sok más Trenkiáda. De ha TRENK stiláris kacskaringóit leszámítjuk, az általa elmondottak teljesen párhuzamossá válnak olyan LIPÓT-féle hasonló megbízatásokkal és titkos kapcsolatokkal, amelyekre levéltári bizonyítékokat is ismerünk. Hogy a legismertebbet említsük: Leopold Alois HOFFMANN Babel-]e és Ninive-je LIPÓT utasítására íródtak. Amikor pedig a cenzúra az újonnan megjelent Bábelt elkobozta, maga az uralkodó intézkedett a brosúra mielőbbi terjesztése érdekében.

20 Olvassuk csak el HOFFMANN emlékezéseinek

21 megfelelő passzusát, s máris kevésbé fogunk kételkedni TRENK állításaiban: „A kegyes sors úgy hozta, hogy II. Lipót császár — már 1790. jiiniusában — s igen előnyös 18. TRENCK: Nachtrag. . . 165. 1. Trenck! Ich weiss, dass Sie viele Freunde in Ungarn haben; dass sie alle unzufriedene kennen, weil sie selbst TJrsach haben, missvergnügt zu seyn: wie war es, wenn sie bey dem jetzt angehenden Landtage nach Ofen reisen, und daselbst für meine beste Absichten arbeiten und schrieben? 19. Nachtrag. . . 166. 1. So sollten alle ehrliche Männer schreiben. Eilen sie nur nach Ofen, und besorgen den schleunigen Druck. Es ist eben der rechte Zeitpunkt dazu. Ich frag:

. . . haben Ew. Majestät das Imprimatur dabey gesezt

?(!) Der Monarch stutzte, und erwiederte

:. .. Die noch ganz freye Censur wird ihnen bey einer so patriotischen Schrift gewiss keine Einwendung machen. . . 20. SILAGI, Denis: Ungarn und der geheime Mitarbeiter kreis Kaiser Leopolds II. München 1961. 70-71. 1. 21. HOFFMAN, Leopold Alois: Höchst wichtige Erinnerungen zur rechten Zeit, über einige aller er nsthaj"testen Angelegeheiten dieses Zeitalters. Wien 1795 — 1796. Bd. 1. 289 — 290. 1.: Ein günstiges Geschick wollte, dass ich dem Kaiser Leopold II. schon im Junius 1790. auf eine vortheilhafte Art bekannt wurde, und in der Folge seine ausgezeichnete Gnade erhielt Mit einem vorzüglichen Vertrauen beehrte mich Leopold in der Absicht meines Schriftstellertalents. Er trug mir verschiedene Arbeiten auf; las das Manuskript, welches ich im Concept bringen musste, selbst durch, und gab mir hie und da Verbesserungen an, die ich gleich auf seinem eignen Schreibtisch machen musste. Der Erfolg einiger dieser Arbeiten schien ihm so ausgiebig, dass er mir von Zeit zu Zeit mehrere anbefahl

. .. 127