AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

und Freiheitsmärtyrer (Kronberg 1977.) c, a legújabb kutatásokat és szakirodalmat is figyelembe vevő tanulmánya alapján állítjuk szembe TRENK életének valódi eseményeit az életrajzában elmondott, ,,idealizált" emlékezéssel. Friedrich Freiherr von der TRENCK 1726-ban született a poroszországi Königsbergben. Tábornok atyjának meglehetősen ferde nevelési elvei — és persze TRENK alaptermészete — eredményeképpen már egészen fiatal korában egyaránt keltett feltűnést lexikális ismereteivel és krakéler, öntelt jellemével. Tizenhárom esztendősen a königsbergi egyetem hallgatója, tizenhat évesen katona, s tizenhét esztendős, amikor már II. FRIGYES kedvelt gárdatisztje és egy igen előkelő hölgy (TRENK sejtetni engedi, hogy AMÁLIA hercegnő, az uralkodó húga) titkos szerelmese. TRENK nem TRENK volna, ha ezzel a hódítással nem dicsekednék, s így a viszony híre rövidesen II. FRIGYES fülébe jut. Egy szerencsétlen véletlen kiváló alkalmat szolgáltat a nem kívánatos szerető félreállítására: TRENK nagybátyja, a híres pandúróbester háborús ellenfélként harcoló unokaöccsének magyar lovakat küld ajándékba. TRENKünk ezt a gesztust levélben köszöni meg, s rosszakaratú tiszttársai a levél tartalmát elferdítve ismertetik meg az uralkodóval. Ennek következtében az ifjú gárdatiszt rövidesen Glatz várában, fogságban találja magát. így láttatná TRENK első elfogatásának, kegyvesztettségének körülményeit. A valóság kevésbé romantikus: egyszerűen dezertálni próbált. Az ifjút valószínűleg elkápráztatták a pandúr TRENK fényes haditetteiről és még fényesebb hadizsákmányairól közszájon forgó történetek, s maga is pandúrnak kívánt beállni. Titkos levele került II. FRIGYES kezébe, s 1745. június 28-án az uralkodó kiadatta ellene az elfogatási parancsot. 1746-ban, igen kalandos körülmények között megszökött fogságából, s Bécsbe menekült. Nagybátyja pártfogását remélte itt fellelni, ehelyett azonban kegyvesztett, árulóként életfogytiglani fogságra ítélt rabot talált. Ennekutána TRENK reményvesztetten elhagyta a császárvárost, hogy orosz szolgálatba lépjen. Ismét előkelő hölgy — vagy hölgyek — pártfogásával sikerül karriert csinálnia, s megint csak a pandúr TRENK hozza életébe a balszerencsés fordulatot, ezúttal halálával és végrendeletével. Fantasztikusnak híresztelt vagyonát, szlavóniai birtokait ugyanis unokaöccsere hagyja, feltéve, hogy az katolizál. (Ezt a feltételt a katolikus klérus szenvedélyes bírálója sietve teljesíti is.) Mivel pedig TRENKnek amúgy is ég a talaj a lába alatt Oroszországban — osztrák kémnek vélik —, sürgősen Bécsbe utazik öröksége átvételére. 1749-et írunk, s ettől kezdve „hősünk" életének egyik vezérmotívuma örökösödési jogának érvényesítése — mindhiába! TRENK szerint örökségének gondnokai nyerészkednek vagyonán, s ezért nem engedik, hogy jogos birtokát elfoglalja. Valószínűbb azonban, hogy GABELHOFERnek van igaza, aki TRENK-ellenes röpiratában arról beszél: a szlavóniai hitbizományt a porosz unokaöccs nem örökölheti. Hogy legyen miből magát fenntartania, MÁRIA TERÉZIA Rittmeisternek nevezi ki: TRENK sokszor és élvezettel hivatkozik odaadó katonai szolgálataira. Ezek azonban éppen olyan valódiak, mint AMÁLIA hercegnő örök szerelme; TRENKnek soha sem kellett katonai szolgálatot teljesítenie. Ezzel 123