AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Honi hontalanok és hontalan honiak — az új Magyarországért (1919-1945)

utasítás: „Taktika kérdése, hogy mely lapok hozhatnak bizonyos dolgokat és melyek nem. Háborúban sem támadnak egységesen a csapatok mikor támadnak. így áll ez a sajtóra is. Ezekben a napokban, amikor a taktikai szempontot a sajtófőnökség állapítja meg, azt, hogy mely lapokat mely utasítással lát el, arra kéri, hogy a továbbiakban is szigorúan tartsuk magunkat ehhez". Augusztus 28-án: ,,A szegedi nyilastüntetésen 2 nyilas képviselő tiszti egyenruhában vett részt. Tiszti járőr előállította. Kérik, hogy minderről egy szót se írjunk" — adta le telefonon a miniszterelnökségi sajtóosztályról Eszterhás István. ,,A német és a lengyel háborús híreket mindig teljesen azonos betűkkel kell szedni. Különbség nem tehető a betűtípusokban, és mindig elsősorban a németeket kell hozni és csak másodsorban a lengyel híreket. " (1939. szept. 23.) ,,A miniszterelnökségnek az az álláspontja, hogy a lapokban az ablakok nem kívánatosak és éppen ezért kéri, hogy azokat kerüljük el. (1939. szept. 4.) Kitűnően jellemzi a kormány kötéltáncát a következő körtelefon augusztus 21-én este %9 órakor: „Figyelmeztetés a lapokhoz. A sajtófőnök kérelme és intelme. Külpolitikai vonatkozású dolog. Kérik, hogy a szerkesztő urak írásban rögzítsék le. Ismételt figyelmeztetés dacára megtörtént, hogy külföldi nagyhatalmakat, azok államfőit, államfórfiait (vezető államfórfiait) kifigurázták. A legnyomatékosabban felkérik a szerkesztőségeket, hogy minden ilyen rajz, vagy karikírozás közlésétől tartózkodjanak, mert ellenesetben elkerülhetetlen lesz a legszigorúbb rendszabály. Felkérik a szerkesztőségeket arra is, hogy külföldi hatalmakat, akár a tengely-, akár a demokrata hatalmakat sértő, kipellengérező vagy bántó közleményektől is tartózkodjanak, mert ez a hatalmak érzékenységét sérti." A Népszava szerkesztősége részéről az utasítást az éjszakai szerkesztő szignálta, így: „örömmel vette tudomásul: Erdődy János." NADASS József önéletrajzi kötetében írja, hogy egy SOLT nevű hivatalsegéd járt fel a cenzúrára. KOVAI Lőrinc és NÁDASS vitték el a pálmát a cenzúrán, vagyis a legtöbb írást tőlük tiltották be. A háború idején kis példányszámban jöttek be Magyarországra külföldi lapok, de ezeket alig olvasta valaki Pesten. Sztálingrád után NÁDASS a svéd lapokból lefordította ERENBURG tudósításait, ezek azonban kivétel nélkül megbuktak a cenzúrán. A Népszava háborús számaiban rendszeresen találunk tudósításokat nyugati országok fővárosaiból. Ezt olyan „játékkal" oldották meg, hogy a város nevének első két betűje után következő két betűt tették oda szignóként (London — L után M, 0 után P— M. P., Párizs — P után R, Á után B — R. B.), de mögötte mindig egyetlen újságíró állt, a fasiszták által 1944-ben megölt KÁSZTBL András — emlékezik vissza ERDŐDY János. A magyar értelmiség elitje adott a lap hasábjain találkozót egymásnak, írók, publicisták, költők, művészek — többen közülük a fasizmus áldozataivá lettek, a túlélők közül pedig néhányan a felszabadult Magyarország vezetőivé. Az üldözés erősödött, a kicenzúrázott cikkeket tartalmazó dosszié mind vastagabb lett — s egyre fogyott a munkatársak száma. Az egyébként tizennégy-tizenhat főnyi szerkesztőség egy része ült, a többiek katonai szolgálatot teljesítettek vagy büntetőtáborban voltak — alig néhányan maradtak életben közülük. SZAKASITS Árpád sorsa ismeretes. MÓNÜS Illést a nyilasok végezték ki a Dunaparton, GERGELY Győző, a külpolitikai rovat vezetője, szintén a nyilasok áldozata lett 1944 őszén, a katonai rész felelőse, KÁSZTEL András, büntetőszázadban vesztette életét, a legkegyetlenebb módon, a szó szoros értelmében agyonverték. GOSZTONYI Lajost 601