AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Honi hontalanok és hontalan honiak — az új Magyarországért (1919-1945)

628 s mi ezt a legigazibb ösztönét ragadtuk meg és vezetjük le roppant háborúkban, melyekre ürügyet vezetőink könnyedén koholnak . . . (Csengetnek.) TUDÓS: lm, jönnek már a gyárakból, mezőkről, s most dicséretben részesül a jó, s fenyítést kap, akit boldoggá nem tesz a napi tizennégyórás „meló". (Egyenruhás munkások jönnek csoportosan. Néhány asszony és gyerek. Félkörben sorakoznak a falanszter udvarán. Egy munkavezető SA-legény áll a félkör előtt.) SA-LEGÉNY: Százhuszonötös! DANTE : íme, itt vagyok. SA.: Te kazánfűtés közben szabotáltál! DANTE : Nem ! Bár igaz, tercinákon merengek : hogy a Pokol-t új körrel bővítsem ki, versbe szedem falanszterünk új rendjét. SA. : Mivelhogy verset már nem írhat senki, két napi böjttel lakolsz bűnödért. ÁDÁM: Hát a zsenije még Dantét se menti? ! LUCIFER : Ne murizz ! SA. : Kétszázas ! ÁDÁM : (felkiált) Napoleon ! SA. : Te mint altiszt a kiképzés helyett stratégiáról dumálsz a bakáknak. NAPOLEON: Nem érzed ember, mily gyalázat az, hogy fegyverfogást tanítsak én, kinek lábai előtt hevert Európa? SA. : Elég a nagyzolásból ! Leírod tízezerszer, hogy Első, Nagy Adolf volt minden idők legnagyobb hadvezére. NAPOLEON : Jaj ! Szent Ilonát inkább tízezerszer, mint egyszer ezt a hazug mondatot ! SA. : Négyszázas ! MICHELANGELO : Jelen ! SA. : Munkád vontatott. A szájkosár, mit csinálsz, tökéletlen s legfőbb hibája, hogy beszélni enged. MICHELANGELO : Én segítsek elfojtani a szót Én legyek a zsarnokok cinkosa ? ! Faragtass inkább széklábat velem, úgy, mint Madách, — méltatlan, vacak munka s unalmas is, ám mégse becstelen. SA. : Hogy ne bíráld a szabad szó tilalmát, tíz napig szájkosárral dolgozol. ÁDÁM: Jer, Lucifer, utazzunk, nem bírom, hogy a szellemet ily durván tiporják. (Két gyereket vezetve előlép Éva.) LUCIFER : Na, mért nem megyünk, tán a nőre buksz ? ÁDÁM: Eltaláltad. Tényleg remek a nő. EVA: Két gyermekemet elhoztam a köznek, szólj nagy tudós, vajh mi legyen belőlük. TUDÓS : Pár adatot mondj. . . ÉVA : A Hermanka rám üt erős, kegyetlen, édes kis fiú, a kutyáinkat rendszerint kivégzi és lyukat fúr a társai fején . . .