AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Honi hontalanok és hontalan honiak — az új Magyarországért (1919-1945)

Fáj a szívem, ha arra kell mennem, én istenem, de utálnak engem. Hej zsidópénz, zsidópénz, hozzád jutni de nehéz, Utállak és megvetlek, de titokban, ha nem látják, szeretlek. Hej magyar nép, áldott magyar nép, áldott magyar nép, áldott magyar nép, A zsidókat meddig tűröd még, meddig tűröd még, meddig tűröd még? Nagyobb: Nem tűrjük, dehogyis tűrjük (,,Hallod-e te körösi lány. . ." dall.) A kisebbhez: Lelkesedjünk, míg a gubát zsebre nem gyűrjük! Ketten együtt: Nem tűrjük, dehogyis tűrjük, egymáshoz: Lelkesedjünk, míg a gubát zsebre nem gyűrjük! Némajátékkal noszogatják a hallgatóságot a hozzászólásra 1. hozzászóló: („Én már megettem a kenyerem javát" dall.) Én már megettem a kenyerem javát, de soha még ilyen süket dumát. Nem hallottam, pedig már bejártam, szép Angyalföldet és Lipótmezőt, Az ember élete az csupa gond, nem tudja, mikor tesz jót, s mikor ront, Én visszavágyom, s visszatérek oda, hol több orvos van, és kevesebb bolond kimegy 2. hozzászóló: Akinek pénze van, elmegy a cirkuszba, Akinek nincs pénze, itt röhög titokba, Nekem mindegy, nekem mindegy — rajtam semmi nem segít. Akinek elve van, az beáll a sorba, Aki zűrzavaros, annak jó a csorda, Nekem mindegy stb. Akinek esze van, elmegy a szocikhoz, Aki pedig marha, eljön a bocikhoz, Nekem mindegy stb. A két nyilas kidobja 3. hozzászóló: (Megugatja a grófot és Kémerit, és kirohan) A gróf zokogva az asztalra borul. Kémeri: („Szép gyermekem. . ." dall.) Ne sírj pajtás, arra van Berlin, Ott kél a mi napunk fel, Ott hol a vezér szavára, nácitömeg menetel. Letérdelnek a Hitler-kép elé Hitler apánk, tekints le ránk, itt nincs tömeg, Egyetlen hívünk volt csupán, s az megveszett. Nagyobb a kisebbhez: Induljunk mi is jó komám, nincs várnunk miért 9 lesz mindjárt, s eddig jár az órabér, Ámen. Vér Andor Náci falanszter Madách után szabadon (Űj Világ, Buenos Aires, 1942. II. évf. 30. sz. 7. p.) (E falanszter nincs, nem is lesz. Csak Ádám álmodja meg. A szín: a falanszter kapuja, melynek széles homlokzatán két horogkereszt között ez a felirat olvasható: „A Vezér szava, Isten szava". Alatta: „Náci-falanszter, kutyáknak, sémitáknak és kevert vérűeknek tilos a bemenet". A falanszter udvarán két részre osztott roppant üvegcsarnok látható, egyikben modern^ gépek körül munkások dolgoznak, a másik laboratórium és ritkaságok múzeuma. Ádám és Lucifer a kapu előtt állnak és a feliratokat nézegetik.) 40 OSZK Évkönyve 625