AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Honi hontalanok és hontalan honiak — az új Magyarországért (1919-1945)

jóváhagyta az ítéletet, illetve 200 pengővel megválthatóvá tette. Többen, köztük HATVÁNY Lajos, BENEDEK Jenő, SIMONOVITS István adták össze a pénzt, hogy segítsenek BERDA Józsefen. Ekkor jelent meg KASSÁK Lajos Gúnydala: Ha meghalok, vessetek a tűzbe s hamvaim engedjétek el a széllel Kelet felé. Költő vagyok. Ó irgalmas ég, gyarló szívem legalább pihenni szeretne illő helyen ahol virágok nyílnak és madarak énekelnek.

27 A további években bővül az üldözött költők névsora. JUHÁSZ Gyula Imádság a gyűlölködőkért című verse már ki volt szedve a szegedi Dél-Magyarország 1943. március 3-i számában. A cenzor keresztben az egész verset piros ceruzával húzta át. Amint azt a megőrzött korrektúrapéldány tanúsítja kézírásos széljegyzetében: ,,A cenzúra nem engedte közölni e verset, Katona Jenő a Jelenkorban közölte." 1944-ben perbe fogták DARVAS Szilárdot két, a Magyar Csillagh&n megjelent verse miatt. Az egyik a Deszna strandján, a másik, a forradalmi tartalmú Katakomba (Két keresztény beszélget). Ez utóbbi 1943 augusztusában jelent meg. A verset OLÁH György denunciálta fasiszta lapjában. A bűnvádi eljárás megszüntetését GELLÉRT Oszkárnak sikerült elintéznie: egy baloldali beállítottságú bíró ismerőséhez fordult segítségért, aki aztán elsüllyesztette DARVAS Szilárd aktáját. Értékes töredéke az elsüllyedt irodalomnak a Népszavából 1942—1944 között kicenzúrázott versek gyűjteménye. Mintegy 30 költő 45 versét találjuk a tiltott anyagban.

28 A cenzúra „jóvoltából" ily módon összefogott versanyag kerek képet ad. A mártír költőtől a régi utat híven folytató írástudókig; az illegalitás harcosaitól a pártonkívüliekig — közös eszmeiség megszólaltatói. A közös vonás: a háború gyűlölete, a könyörtelen, emberellenes, hazug világ egyértelmű elvetése. S mindegyik versben az új, az igazságos, az emberibb világ várása, akarása csendül. Allegorikus formában tárul fel a nyomasztó jelen. A kifejező képek, hasonlatok, metaforák mind ezt visszhangozzák; „rettegő ősz", „tépett mezők", „kérges tél", „fehér pokol", „jeges lehelet", „a várás néma éje", „morog, harap a fagy", „A zord kivertség", „bolond kozmosz". A jövő pedig „újszülött dalok", „hajnal", március", „tavasz" kópét ölti, „egy békülő tenyér". „Lánggal lobogva állott a hegyen, és kiáltott: hogy: szabadság legyen! A fák hallották, Vörösük nevetett, águk dalolt...". „Kelj fel alvó világ! Föld! A párnáid csücskét rángatom." A jövő képe a társkeresésben; az emberek közötti falak „elporladásában" jelentkezik. ,,.. .Lesz egy kor, amely már időben távol a mától, ítéletet mond majd a ma — számára a tegnap — fölött... Lesz egy kor, amelynek magyarsága minden bizonnyal megkérdi majd azt is, hogy mi mondanivalójuk volt ezerkilencszáznegyvenben a magyar költőknek? S hogy mondtak-e egyáltalában valamit? e szavak — melyeket az ő kötött mondataik őriznek — szervezik meg a jövőt egy 27. KASSÁK Lajos: Gúnydal. Tavasz. (Költészeti antológia.) Bp. 1940, Officina. 28. A Népszava kicenzúrázott anyaga. MSZMP Párttört. Int. Arch. 592