AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A millenáris Magyarország az angol sajtóban

Európa legnagyobb újságolvasói már a 19. században is az angolok voltak, s bár sajtójuk színvonala meglehetősen egyenlőtlen volt, az 1890-es évektől az I. világháborúig terjedő időszak az angol sajtó fénykorának tekinthető, ez volt ,,a lapszerkesztők kora".

5 A részletes tényanyag mellett a vélemények irányítását szolgálták a színvonalas napilapok vezércikkei, s a vezető államférfiak napjukat ezek elolvasásával kezdték. így ha e cikkek (közöttük is elsősorban a világszerte tekintélyes Times) nem is képviselték a ,,köz" véleményét, meglehetősen hű tükrei voltak a vezető rétegek ismereteinek és nézeteinek.

6 Más, de nem kevésbé fontos közvéleményformáló eszközt jelentettek az igen széles körben olvasott havi vagy negyedévi Review-k: az Edinburgh, a Quarterly, a Fortnightly, a Contemporary, a National, a Nineteenth Century és az ezeket rendszeresen áttekintő Review of Reviews, amelyek a napilapokhoz közelebb álló két fontos hetilappal (a Spectator és a Saturday Review) együtt maradandóbb olvasmányélményt, öszszegezőbb ismeretanyagot nyújtottak — sok belpolitikai és kulturális téma mellett — a külpolitikai kérdésekről is. A külföldi tárgyú cikkek szerzői leginkább a lapok külföldi tudósítói közül kerültek ki, vagy ismert angliai publicisták voltak, de a távolabbi országok esetében — s kissé ilyennek, ,,Közel-Kelet"-nek számított már az Osztrák—Magyar Monarchia is — gyakran fogadtak el cikkeket ottani szerzőktől, vagy onnan származó angliai lakosoktól is. Mindenesetre a Habsburg-monarchia, vagy általában Európa keleti fele meglehetősen terra incognita volt,

7 így sok írás az alapvető földrajzi és történelmi magyarázatokkal kezdődött, az események interpretálásában pedig sokszor többet számított a szóban forgó lap vagy a cikkíró politikai beállítottsága, mint maga a tárgyalt esemény. A Times olvasói viszont nem panaszkodhattak, hogy rosszul lennének tájékoztatva a Monarchiáról. Az I. világháború előtt Bécs Európa egyik legfontosabb diplomáciai központjának számított: összekötő láncszeme volt a Hármasszövetségnek, amellyel leginkább itt ütközött össze a francia—orosz Kettősszövetség, érintkezett a nemzettéválás stádiumában forrongó Balkánnal, ahol egyúttal a nagyhatalmi érdekek is állandó súrlódásban voltak, s igen jó viszonyt koncepciózus esszégyűjteményében {Personalities and policies: studies in the formation of British policy in the 20th century. London, 1965) két irányzatot különböztet meg az angol külpolitikai gondolkodásban, egy realistát és egy idealistát. Az előbbi csak brit érdekeket lát, nem kíván belebonyolódni más országok ügyeibe, érzelmi motívumoktól mentesen politizál. Ez elsősorban a konzervatívoknál volt tapasztalható, erős volt a hadseregben és mintegy 1920-ig a külügyminisztériumban, legkoncepciózusabb képviselője a többszörös miniszterelnök Lord SALISBURY. A másik irányzat alapelve: „Anglo-Saxonia contra mundum", s a világ minden pontján érvényesíteni kívánja a leghelyesebbnek, legigazságosabbnak és legeredményesebbnek tekintett brit politikai elveket és gyakorlatot, az Egyesült Államokkal és a „fehér" telepes-gyarmatokkal közösen. Ennek egyik válfaja a liberális elvek nevében a külföldi visszásságok iránt rendkívül érzékeny radikalizmus, másik pedig a hatékony adminisztratív imperializmus, amely a brit elit kezébe akarja helyezni minél több terület kormányzatát. 5. Keith ROBBINS ismertetése S. E. Köss: Fleet Street Radical c. művéről, = History. 198. sz. 1975. febr. 148. 1. Valóban nagy nevek fémjelzik e korszakot: W. T. STEAD, H. W. MASSINGHAM, a SPENDER-testvérek, C. P. SCOTT, St. Loe STRACHEY, GARVIN, GARDINER, CHIROD, STEED, BRAILSFORD stb. 6. WATT: Id. mű. 11-13. 1. 7. Kelet-Európa ismeretlenségéről idézi L. NAMIER, a neves történész szavait életrajzírója, Julia NAMIER: Sir Lewis Namier. A biography. London, 1971. 83. 1. 511