AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

ben mindig kikérte és meg is fontolta Ignaz PLENER tanácsait. Levelezésük a korszak izgalmas dokumentuma, amelyből — ismerve azt a szoros baráti viszonyt, ami KÁLNOKYIIOZ, MüNCH-höz, vagy éppen a rövid ideig ugyancsak attaséként apja mellett működő gróf APPONYI Sándorhoz fűzte — nemcsak a fiatal PLENER, hanem az egész követségi személyzet politikai állásfoglalásáról is tájékozódhatunk. ,,Egyáltalában nem örülök a jelenlegi helyzetnek — írta apjának 1867. február 19-én, röviddel Londonba érkezése után —, a dualizmus, jelenlegi formájában, a jogállással [Rechtsexistenz] kibékíthetetlen állapot." A kiegyezés terve rendkívül foglalkoztatta, s aggodalmait újra meg újra papírra vetette. „Érzem, hogy az ún. magyar kiegyezés a birodalom felbomlását jelenti, csak éppen semmiféle eszközt nem látok a folyamat feltartóztatására..." S 1867 nyarán már az is felrémlett előtte, hogy „Ausztria valószínűleg létével fog fizetni azért a folyamatért, amelyet jelenleg végigcsinál.. ."

7S Ebbeli véleményét nyilvánvalóan nem rejtette véka alá akkor sem, amikor angolokkal jött össze. A birodalomféltő osztrák diplomaták éltek ezekkel az alkalmakkal: igyekeztek minél szélesebb kört befolyásolni. A beosztottak köre A követségi alkalmazottak ,,köre" magától értetődően kisebb sugarú volt, mint APPONYI grófé. Nevük sem csengett olyan jól európai fülekben, rangjuk sem ébresztett érdeklődést, s az angolok amúgysem szívesen engedtek be idegeneket meglehetősen zárt köreikbe. In eine intimitat kommt man hier bei engl, jamilien wenig, man wird auf die grossen feste eingeladen u. sieht sie ausserdem wenig'

9 — panaszkodott apjának PLENER, nem is egyszer. A máshonnan jött diplomatákkal természetesen könnyű volt kapcsolatot találni, hiszen ez kölcsönösen a munka része volt. Amíg tehát a „szezon" elkezdődött, elsősorban a diplomáciai kar tagjaival érintkeztek. Érdekes személyiségek is akadtak akkor a nagyhatalmak képviselői között Londonban. Albert Gate-en LA TOUR D'ATJVERGNE herceg, francia követ adott például szép díner-ket. A legjelentékenyebb egyéniségnek BRTJNNOW báró, a cár követe, illetve az amerikai elnöki dinasztia sarja, Charles Francis ADAMS számított. Itáliát D'AZEGLIO márki képviselte (korábban szard követ), ez a hosszú londoni állomásozása során egészen elangolosodott, előkelő úr, Lord SHAFTESBURY közeli barátja.

80 A szultán követe MUSURUS pasa, egy keresztény-görög származású levantei volt (négy szép leánya révén hamarosan a legközkedveltebb házak egyikét vitte). A porosz követ, gróf BERNSTORPF lányai is élénk érdeklődést váltottak ki a fiatal diplomatákból, akik gyakran látogatták a szász származású grófnő jól rendezett báljait. LIPÓT belga királyt az 1830-as forradalom egyik vezéralakja, van de WEYER képviselte.

81 A követségek egymást érő fogadásain, a félhivatalos együttlétek tucatjain tehát elsősorban ezekkel az urakkal és beosztottaikkal lehetett találkozni. Ami78. E. PLENER—

I. PLENER; London, 1867. febr. 19., 21., 22., márc. 8., máj. 8., jún. 21. HHStA: Nachlass Plener, Karton 16. 79. E. PLENER —

I. PLENER; London, 1867. márc. 11., ill. 7. HHStA: Nachlass Plener, Karton 16. 80. The History of The Times. IL 330. 81. PLENER I., 113-115. 1. 503