AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)
A londoni követ WIMPFFEN gróf követségi tanácsost bízta meg, hogy — mintegy 1849 Szécsenének utódaként — az Ausztriával kapcsolatos brit közvéleményt figyelemmel kísérje. WiMPFFEN-t mindig is foglalkoztatta a tömegek sajtó általi befolyásolásának kérdése, s bécsi főnökének, a London iránt amúgy is élénken érdeklődő ALDENBURG bárónak írott magánleveleiben rendszeresen beszámolt e téren tett megfigyeléseiről, illetve az elért eredményekről. Felmérve a probléma jelentőségét, igyekezett a külügyi kormányzatot angliai sajtópolitikájában fokozott erőkifejtésre ösztönözni. Részben az ő munkájának volt köszönhető, hogy a 60-as évek fordulóján már születtek bizonyos eredmények e téren. 1862 tavaszán ALDENBURGnak írva WIMPFFEN elégedetten állapította meg, hogy „Angliában nagyon pozitív előrehaladást értünk el, ami abban áll, hogy amíg 59-ben bukásunkat kész ténynek tekintették, s 60-ban még mindig csodálkoztak, hogy ez nem következett be, most újból hisznek erőnkben és jövőnkben. Az alázat ideje itt lejárt, és igénytelen nézetem szerint fejünket és hangunkat újra fel lehet és fel is kell emelnünk, hiszen senkinek sem lehet könnyebben imponálni, mint éppen az angolnak, aki ... a külpolitikában... egészen naiv." 45 Éppen az angol közvélemény befolyásolhatóságának ez a — már-már a cinizmusig világos — felismerése késztette ALDENBURG-ot, AppoNYit és WIMPFFEN-t, hogy közvetlen érintkezésbe lépjenek John Thadeus ÜELANE-nel, a legbefolyásosabbnak ítélt sajtópotentáttal. APPONYI Sir Hamilton SEYMOUR nyugalmazott brit követet használta fel közvetítőként. 46 Személyesen 1861 elején találkoztak először. APPONYI olyan fontosságot tulajdonított DELANE szavainak, hogy azonnal sifrírozott jelentést küldött Bécsbe. „Megismerkedtem végre M r Delane-nel, a ,Times' szerkesztőjével. Úgy tűnik, helyzetünket rendkívül veszélyesnek ítéli, különösen Magyarországon, ahol a veszedelem — szerinte — leginkább fenyeget." Majd egy DELANE-től származó aktuális információt továbbított és — hogy Bécsben is lássák-értsék, miért olyan fontos ennek az embernek a véleménye — hozzátette: Les relations connues de Mr Delane avec Vemigration hongroise donnent a ce fait une veritable importance. 4 ' 7 MECSÉRY-RECHBERG; Wien, 1861. máj. 14. No. 3247/B.M. 1861; HHStA: Min. des Aeussern, Informations Büro, Karton 174, 413 — 415. ff.; továbbá KOLLER — APPONYI Rudolf; Wien, 1861. máj. 19. No. 391/g; HHStA: Min. des Aeussern, Gesandtschaftsarchiv, London, Weisungen: 1861 — 65, Fase. 99, 40. F.) — ZERFFI angliai tevékenységét kandidátusi disszertációmban dolgoztam fel részletesen. A kormányzat, illetve a magyar konzervatívok e sokirányú és módszeres befolyásolási kísérleteit az emigráció közvóleményalakító munkájának komoly eredményei tették indokolttá (vö. György SZABAD: Kossuth and the British ,, Balance of Power" Policy (1859-1861). = Studia Historien. 34. Bp. 1960). Köszönettel tartozom SZABAD Györgynek, amiért felhívta figyelmemet az Országos Levéltár gyűjteményeiben őrzött, e jegyzetben megjelölt dokumentumokra. 45. Waltraud HIRSCH: Felix Graf W impf fen (1827 — 1882). Ein österreichischer Diplomat der Franzisko-Josephinischen Epoche (Phil. Diss., Wien, 1969), 31 — 33. 1. — ALDENBURG báróról 1. JÁSZAY 396 — 397. 1. 46. J. T. DELANE —Sir Hamilton SEYMOUR; London, [1859?] máj. 9. OSZK Kt: Fond II/461/6. G. H. SEYMOUR-APPONYI Rudolf; [London] [1859.] máj. 11. OSZK Kt: Fond II/461/5. Sir George Hamilton SEYMOUR (1797-1888) életrajzi adatait 1. DNB: XVII, 1259-1260. 47. Copie d'un rapport de M r le Comte Apponyi, No. 8. Chiffre, London, 1861. febr. 2. HHStA: Min. des Aeussern, Informations Büro, Actes de Haute Police, Karton 57, No. 64/g. 494
