AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

A Máltai Lovagrend nagy csillaga biztosíték volt a Habsburg-hatalom eredményes képviseletére az angol Alsóházban. Megfelelőbb garancia, mint a katolikus hitközösség önmagában. Az Alsóház elé kerülő Blue Book-ok anyagát az osztrák követ előzetesen egyébként is átnézhette. Erre lehetőséget nyújtottak rendszeres vacsora vendégei és barátai: a mindenkori miniszterelnök, a mindenkori külügyminiszter, a parlament mindkét házának befolyásos tagjai. Am APPONYI hosszú éveken át kísérletezett a sajtó legbefolyásosabb képviselőinek megnyerésével is. Amikor a hivatalba lépő BEUST 1866—67 fordulóján körkérdést intézett külföldi követeihez, hogy vajon milyen kapcsolatot sikerült kialakítaniuk a helyi sajtóorgánumokkal, a legkiábrándítóbb (és legkiábrándultabb) választ Londonból kapta. „A császári követség az itteni sajtónál évek óta nem tud többet elérni, minthogy néhány lap {Morning Herald, John Bull stb.) ,Jelentések Bécsből' címmel rovatot nyitott. Nem járt eredménnyel az a kísérlet, hogy a sajtóra nagyobb mérvű befolyást gyakoroljunk, és minthogy többrendbeli tapasztalat nyomán az a meggyőződésünk alakult ki, hogy az angol újságírás tényszerű függetlensége folytán csak igen nagy pénzösszegek bevetése révén számíthatunk sikerre, és a kisszerű befolyásolási törekvések teljes mértékben kudarcot vallottak, a kevés szálat elvágtuk és a sajtóval mindennemű kapcsolatunkat megszakítottuk." A kétfejű sas képviseletében könnyebb volt úgy látszik híveket szerezni a „felsőbb körökben", mint az angol polgári sajtó vezető férfiai között.

39 Leginkább DELANE, a Times teljhatalmú szerkesztője állt ellen, éveken keresztül, meglehetősen makacsul. Tartotta ugyan a kapcsolatot a követtel, szívesen elolvasta az általa küldött információkat, de érdemben befolyásolni alig hagyta magát. Pedig APPONYI mindent megkísérelt, hiszen tudta, hogy tömegbefolyást nagyhatalmú barátai révén sem szerezhet, erre mégiscsak a sajtó, legkivált a Times alkalmas. A Printing House Square-i orákulum, ahogyan egy akkoriban ott élő német emigráns, Kari MARX nevezte. Ő persze a forradalmak ügyének pártfogását kérte számon a laptól, APPONYI pedig a maga érdekeit szerette volna képviselve látni azokban a szignálatlan, egy-másfél hasábos vezércikkekben, amelyek olyan eredményesen befolyásolták Anglia gondolkodását.

40 1859 izgalmas késő-tavaszán keresett először kapcsolatot a befolyásos szerkesztőhöz. Mindenekelőtt CAVOTJE és D'AZEGLIO szard követ befolyását igyekezett ellensúlyozni, akik olaszbarát cikkek elhelyezésével még fokozottabban a maguk pártjára próbálták állítani az amúgyis italofil angol közvéleményt.

41 A Habsburghatalom forradalom- és magyarellenes tudatalakító tevékenységének szép hagyo39. KREBS, Barbara: Die westeuropäische Pressepolitik der Aera Beust (1865—1871). = Göppinger Akademische Beiträge. Nr. 5. (1970) 94—95. 1. — KALNOKY—BBXJST; London, 1866. dec. 19. HHStA: Min. des Aeussern, Polit. Archiv, VIII. England, Berichte, Fase. 68, No. 76 F. 40. A Times-TSL és szerkesztőjére vonatkozóan 1. The History of The Times. II: The Tradition Established. 1841 —1884. (London, 1939.); A. I. DASENT: JohnThadeus Delane, Editor of The Times: His Life and Correspondance. I—II. (London, 1908); Sir Edward COOK: Delane of The Times (London, 1915.). — Karl MARX: Kossuth és Mazzini — ... A „Times" és a menekültek. — MARX és ENGELS Művei, 8. 534-536. 1. - KREBS, 52-53. 1. 41. The History of The Times. II., 330. 1. L. ide vonatkozóan HANÁK Péter: Garibaldi felszabadító hadjáratának hatása Magyarországon 1860-ban. = Századok. 95. 1961, 4-5. 676, 679. 1. 492