AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)
— írta — that your Successor will be welcomed in your place. A lassan már nem is egészen fiatal, de a trónra még sokáig hiába áhító walesi herceg is megüzente Francis KNOLLYS-szal, hogy mennyire fájlalja távozásukat. És persze a hűséges jóbarát, Walmer Castle ura: GRANVILLE lord is szépen írt — ő komolyan bánkódott. „Nem csupán régi barátságunk, és oly sok elmúlt pillanatban szövődött bensőséges kapcsolatunk emlékei tesznek szomorúvá. Bármilyenek is legyenek az Ön utódjának érdemei, lehetetlen, hogy ugyanúgy bízzék bennem, vagy hogy én épp annyit engedhessek meg vele szemben, ahogyan ez mi kettőnk között természetes volt." De nemcsak személyes fájdalmát fejezte ki. Tolmácsolta a kormány sajnálkozását is, amit hangoztattak both ... those who know you well, and those who know you chiefly by reputation. 13 Am a legjólesőbb búcsúszavak Hawarden Castle-ból érkeztek, attól az embertől, aki oly mesterien értett a politikai játszmához. ,,My dear Count Apponyi — így a levél, kelt Hawarden Castle-ban, Chester, 1871. november 30-án — először történik talán, hogy elégedetlenül nyúlok tollam után, hogy Önnek írjak; de Londonból történő elutazása alkalmával nekem is osztoznom kell abban az általános sajnálkozásban, amit ez az esemény előidéz. Ismertünk diplomatákat, akik még tovább, sokkal tovább időztek nálunk; de emlékeim szerint egyikük sem aknázta ki jobban a huzamos itt-tartózkodás minden lehetőségót; tiszteletet, bizalmat és meleg elismerést ébresztve. Nem mondhatok többet, mert nem lennék eléggé diplomatikus. ... Hálásnak kell lennünk az Ön Császárának, hogy olyan kiváló utódot küld Ön helyett; de van neki egy jóvátehetetlen fogyatékossága, az, hogy nem Ön. Bélieve me, I pray you, always sincerely yours — W. E. Gladstone." 1 * De hát mégiscsak el kellett menni. 1871: 5 Dezember: Definitiv von London fort — írta fel a cédulára, és elutazott Párizsba. Még négy jó éve volt, bár nem szerette ezt a „friss sütetű" rezsimet, a kedves orléanidák ellenségeit. Es ist schwer Bothschafter sein unter den jetzigen Décadencen 15 — írta már elődje, Richard METTERNICH is. APPONYI sem találta a helyét, és 64. születésnapját sem érte meg. A követ világa Magyar főúr volt, osztrák diplomata, Párizsban kezdte és végezte pályáját, orosz grófnőt vett feleségül, esztendőkig élt német és olasz földön, legjobb éveit pedig — tizenhatot — Angliában töltötte. Ha németül vagy franciául beszélt, az anyanyelveit használta, de kitűnően megtanult angolul is. Nagyon szeretett Firenzébe utazni, meg Rómába, s végig a csizma szárán. De szívesen időzött Párizsban is, és persze Bécsben, a kedves Hietzingben, és Bad Ischlben. Meg 13. Georgiana FULLERTON—APPONYI Rudolf; [1871.] nov. 19. OSZK Kt: Fond 11/166; Lady STRATFORD DE REDCLIFFE —APPONYI Rudolf; [1871.] dec. l.Fond II/374/6; Francis KNOLLYS-APPONYI Rudolf; d. n. [1871.] Fond 11/216/4; GRANVILLE—APPONYI Rudolf; WALMER, 1871. nov. 9. Fond 11/181/50. GRANVILLE leveleit APPONYI leváltásával kapcsolatban 1. még Fond 11/181/55, ill. 11/465/13. 14. GLADSTONE—APPONYI Rudolf; Hawarden, 1871. nov. 30. OSZK Kt: Fond H/174/3. 15. Richard METTERNICH—APPONYI Rudolf; Paris, 1867. ápr. 16. A német mondat a francia nyelvű levél végén szerepel. OSZK Kt: Fond 11/280/19. 485
