AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Nem kapzsiság, nem erőm túlbecsülése" (Vajda János politikai néplapjáról, a Csatárról)
tosan szerkesztett Vasárnapi Újság (amelyet VAJDA is „a jól szerkesztett ,Vasárnapi Ujság'-ként emleget 15 ) valóban „encyclopedikus néplap". A hazai és külföldi élet, a múlt úgyszólván minden szóra érdemes jelenségéről avatott tollakból közöl írásokat, saját, jól megválogatott gárdáján kívül, kitűnő külső munkatársakkal is rendelkezik. Tudományos ismeretterjesztő cikkei a kor jó értelemben vett átlagszintjén mozognak. A Csatárnak, csak politikai írásai tartalmasabbak. A Vasárnapi Újság, illetőleg politikai melléklete, a Politikai Újdonságok ebben az időben is csak személytelen hírösszefoglalókat közöl. A Csatár hátrányát elsősorban az a tény okozza, hogy VAJDA — és erre még visszatérünk — úgyszólván egyedül szerkeszti és írja a lapot. * A szerkesztő lapja eszmei alapjául a liberalizmust jelöli meg. Szemléletmódja azonban sokat megőrzött az 1848-as idők polgári demokratizmusából is. Gondolkodására jellemző, hogy a hatalom ellenében létesült nemzeti egységfront szükségét a nép, a „szegényebb középrend" szemszögéből nézi: „Ne legyünk elfogultak a születés még fennálló ki váltságolt jai iránt, ha ők ez előnyt nem érvényesítik, s velünk egyesülni akarnak. Nem tehetnek róla, hogy néha a szerencse is olyan, mint az ügyetlen barát" (Szabadelvűség. 1861. ápr. 14., 4. sz.). Szavai PETŐFI Dicsőséges nagyurak (1848) című költeményének idevágó sorait juttatják eszünkbe. „De mi hát szorosabban véve a szabadelvűség?" — kérdi idézett cikkében. „Törekvés az emberi szellem működésének ily széles szabadságára, mely a társadalmi renddel, az anyagi jóléttel, az általános emberi természettel legjobban összeegyeztethető (...) Ezek a nemzetiségek egyenjogúsága; továbbá a szellem és az anyag szabadsága. A szellem szabadsága igényli, hogy legyen szabad a vélemény, nyilatkozzék bátran a vallási és társadalmi kérdések fölött, minők: a sajtószabadság, személyes jogegyenlőség, nemzetiségi, vallási türelem mindenekelőtt. Az anyagi téren: legyen szabad a föld, a kéz, vagyis az ipar és a forgalom. Egy szóval: szabad verseny szellemi és anyagi téren". VAJDA cikkeiben a reformkori liberális publicisztika számos eleme él és munkál tovább a változott viszonyok között. Mindenekelőtt a „politikai nemzet" reformkorból örökölt fikciója: „ez ország minden lakosa, bármi legyen is anyanyelve, magyar hazafinak tekintendő" (Az ország minden lakosa magyar hazafi. 1861. ápr. 4. 1. sz.). Az egységes magyar állam eszméjéből indul ki, a reformkori liberális politikusokhoz, publicistákhoz hasonlóan (Az ország minden lakosa — magyar hazafi; Nem mind arany, ami fénylik. 1861. máj. 9., 11. sz. stb.), és ő is úgy véli, hogy az önálló nemzeti létért és nemzeti nyelvért cserébe nyújtott széles körű polgári szabadságjogok nemcsak kielégítik, hanem egyenesen beolvadásra serkentik a hazai nemzetiségeket: „A jelen magyar nemzedék bátran biztosíthat egyenjogokat a külön nemzetiségeknek, mert saját nemzetiségét nem hogy nem féltheti, de sőt minden kétségen túl van, hogy előbb utóbb, a független magyar államban minden idegen, személyenként, személyes előnyből, önként, mintegy észrevétlenül magyarrá lesz. A művelődés oly hatalmas áradat, hogy annak még a nemzeti 15. Nővilág. 1861. nov. 1., 21. sz. Irodalom. 472
