AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Soltész Zoltánné: Ismeretlen és eddig meghatározatlan szebeni nyomtatványok

Drucke 1535-1886 című munkája közölte.

6 1895-ben a Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde adott hírt ugyanerről a nyomtatványról a szászsebesi gimnázium könyvtárában levő példány alapján.

7 Kolofonja szerint ez a kiadás utánnyomat: „Nachgedruckt zu Kronstadt, im Ausgang des 1695. Jahrs". S mivel címlapszövege csaknem megegyezik a Helsinkiben őrzött — 1695ben Szebenben megjelent — röplap címlapszövegével, joggal feltételezhető, hogy a Helsinkiben fennmaradt nyomtatvány volt a brassói utánnyomat mintaképe. Fentiek alapján az 1695. szeptember 21-én lezajlott lugosi csatáról még ugyanabban az évben előbb Szebenben, majd Brassóban, 1696-ban pedig Kolozsvárott is megjelent híradás. Logikusan vetődik fel tehát a kérdés, vajon nem tudatosan semmisítették-e meg azokat a nyomtatványokat, amelyek a közvetlen szemtanúk élményei vagy elbeszélései alapján ismertették a császári hadvezetés hibájából bekövetkezett csatavesztést és a hadvezéri képességeiről, személyes bátorságáról Erdélyben jól ismert császári tábornagy, Friedrich VETERANI halálát? Veteraninak korábbi eseményekre vonatkozó nyilatkozatai s a lugosi csata előzményei alapján nem is tűnik olyan valószínűtlennek ez a feltevés. Az olasz származású — 1650-ben Velencében született — VETERANI ifjúkora óta a császári hadseregben teljesített szolgálatot. 1683-tól 1694-ig vett részt a magyarországi hadműveletekben. Katonai pályafutása azokra az évtizedekre esett, amikor a Habsburg birodalmat nyugatról és keletről egyaránt komoly ellenfél fenyegette. LIPÓT császár a török újabb támadó kezdeményezései helyett a francia aspirációkat, XIV. LAJOS terjeszkedési törekvéseit tartotta veszedelmesebbnek. Pedig a IV. MOHAMMED szultán által teljhatalmú fővezérré kinevezett KARA MTJSZTAFA 1683-ban már Bécset támadta. A császár azonban még Bécs felmentése után is a törökkel való békekötés lehetőségeit kereste. Amikor pedig e reménye meghiúsult, csupán kényszerűségből és nem teljes hadikészültséggel folytatta hadjáratát a török ellen, holott a török kiűzését ekkor már az európai közvélemény is nyomatékosan sürgette. VETERANI a Bécs előtti dunai híd sikeres védelmével (1683), majd a kurucok ellen folytatott felsőmagyarországi hadműveletek során az 1684. szeptember 17-i eperjesi rajtaütéssel hívta fel magára a figyelmet. 1686-tól az erdélyi hadtest irányításában vett részt s október havában kivívta a Szeged sorsát is döntően befolyásoló zentai győzelmet. A csata eredményét maga tudatta a császárral, de a várt legfelsőbb elismerés — saját megállapítása szerint egyes miniszterek irigysége és különböző generálisok féltékenysége miatt — csak késedelemmel ért hozzá.

8 Mindez nem azért érdemel említést, mert VETERANI a mellőzöttség miatt már a császári szolgálat feladására gondolt, hanem mert az udvarban és a hadvezetésben egyaránt érvényesülő intrika később is kedvezőtlenül befolyásolta pályafutását s helyes stratégiai elképzeléseinek megvalósítását. így több ízben is hiába igyekezett meggyőzni a császári hadvezetést Erdély megtartásának fontosságáról. Kétségtelen, hogy maga is követett el mulasztásokat s hibákat. 1693-ban THÖKÖLY 6. GROSS, Julius: Kronstädter Drucke 1535—1886. Kronstadt, 1886. 40. 1. 231. sz. 7 BAXJMANN Ferdinand: Nachträge zu Trausch's Schriftsteller-Lexikon. = Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. (Hermannstadt), 1895. 71. 1. 8. RÖDER VON DIERSBURG, Philipp: Des Markgrafen Ludwig Wilhelm von Baden Feldzüge wider die Türken. I—II. Carlsruhe, 1839 — 1842. I. 236. 1. — Des Grafen Veterani, kaiserlichen Feldmarschalls, Feldzüge in Ungarn und den angränzenden Provinzen, vom Jahre 1683. bis 1694. Dresden, 1788. 32. 1. 424