AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió kialakulásának története
A címében Magyar planétáskönyvnek is nevezett kiadvány „Praktika a hét planéta szerint" (12.) c. részének elsőrendű illusztrációja a hét bolygót megszemélyesítő alak 48—50x27 mm méretű, keret nélküli képe (14. ábra), amely SOLTÉSZNÉ szerint „az 1568-ban megjelent frankfurti planétáskönyv metszetei nyomán készült". 154 Különösen a csízió szövegének szemléltetésére szolgált a könyvdíszek utolsó csoportja, amely ugyancsak hét ábrázolásból áll. (Ezek közül ötnek a mérete is elárulja, hogy azonos sorozat tagja.) Az első fametszet az időjárást figyelő asszony, férfi és fiatalember figurájával, nappal, holddal és csillagokkal már a kötet elején is látható (15. ábra). 155 „A holdról való prognosztikon" felírás alatti (F 4 b) kör alakú kép az újhold égi helyzetét az állatövi csillagképekhez és a bolygókhoz viszonyítva ábrázolja (16. ábra). 156 „Az erek, vágásáról való közönséges tanítás" élén a fametszet közepén tojásdad keretben álló emberi testet mutat, amelynek egyes tagjait a kép külső szélén babérkoszorúba foglalt 12 állatövi jellel vonal köti össze (I 2 a — 17. ábra). Négy jelből két, a többi nyolcból egy-egy utalóvonal mutat az egyes testrészekre. A kép funkcióját az alatta álló négysoros vers világítja meg. Eszerint a megjelölt testrészeken nem ajánlatos eret vágni abban az időben, amikor a hold az ezt léneával összekötött állatövi jelben látható. 157 A növekvő, ill. a fogyó holdat jelképező, két — sarló alakú — körszeletet felhős, csillagos ég alatt kezében tartó férfi képe vezeti be a holdfázisokat ismertető fejezetet (M 3 a — 18. ábra). 158 Az ún kézi kompasztomot ismertető rész elején a fametszet (M 4 a — 19. ábra) keleti irányba mutató, nyitott baltenyeret ábrázol, benne a hüvelykkel szorított pálcával. 159 A négy égtáj nevét a négy szélen látható szalagszerű keretben németül vésték az ábrára, akárcsak az öt ujj megjelölését. Az említett igen egyszerű napóra használatát mutatja be két férfi alakjával a következő fametszet (N 3 a — 20. ábra). 160 A kolozsvári csízió szövegéhez szorosan tapadó utolsó illusztráció a tény ér jóslásról szóló részhez készült (O x b — 21. ábra). A keret nélküli fametszet nyitott bal kezet mutat, az annak egyes részeit megjelölő és a szövegben hivatkozott A—N betűkkel, ill. a négy legfontosabb tenyérvonal latin nevével. 161 A planéták ábrázolása, amint erről a fentiekben szó esett, 1568. évi frankfurti előképre utal. Hasonló következtetésre lehet jutni a kolozsvári csízió több más metszete esetében is, az Astronomia Teutsch Frankfurtban 1564-ben Christian EGENOLFF örököseinél megjelent kiadásának illusztrációival történő összevetés 154. SOLTÉSZÁÉ i. m. 70-71. 1., 136. 1. 76-82. sz., ill. XXIX. tábla 8-12. sz. Megállapítása Otto BEHRENDSEN Darstellungen von Planetengottheiten an und in deutschen Bauten (Strassburg 1926) c. műve XV. táblájának reprodukciója alapján történt. Az ott említett, de bibliográfiailag nem pontosan meghatározott „frankfurti planétáskönyv"-et Peter CRETJTZER Planeten Büchlin-jét 1568ban Weigand HAN örökösei kiadásában Nikolaus BASSE nyomtatta Frankfurtban (ZINNER 2452 — E kiadás egy példányát az ulmi Stadtbibliothek őrzi.). 155. SOLTÉSZNÉ i. m. 136. 1. 95. sz., ill. XXIX. tábla 2. sz. Mérete nem az itt megadott 65 X 54, hanem 53 X 66 mm. — Ugyanez a kép lapon kívül a Gia lapon másodszor is előfordul a köteten belül. 156. SOLTÉSZNÉ i. m. 136 1. 96. sz. — Átmérője 60 — 61 mm. 157. SOLTÉSZNÉ i. m. 136. 1. 97. sz. — Mérete 66x54 mm. 158. SOLTÉSZNÉ i. m. 136. 1. 98. sz. — Mérete 54x66 mm. 159. SOLTÉSZNÉ i. m. 136. 1. 99. sz. — Mérete 54x66 mm. 160. SOLTÉSZNÉ i. m. 136. 1. 100. sz. — Mérete 53x66 mm. 161. SOLTÉSZNÉ i. m. 136. 1. 101. sz. — Mérete 60x85 mm. 302
