AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió kialakulásának története

A „CSÍZIÓ" SZÓ KIALAKULÁSA A „Cisio Janus" és „cisiojanos" megjelölést hazánkban a 17. század közepéig párhuzamosan használták a rövidebb „cisio" szóval. Ez utóbbi alakban magyar szövegben először feltehetően SZÉKELY István Kalendárium magyar nyelven címmel nyomtatott kis kötetében fordult elő. E mű első alkalommal valószínűleg 1537—8 tájt jelenthetett meg Krakkóban,

21 de példány csak egy későbbi, 1541—1549 közötti, ugyancsak krakkói kiadásból maradt fenn.

22 Ennek az évszám nélküli kiadványnak nyomtatási idejét korábban SZABÓ Károly

23 1538 elé helyezte. Az ő nyomán tartotta azután a nyelvészeti szakirodalom is

24 a „cisio" szó első bizonyított megjelenését 1538 előttinek. Ugyanezek szerint az első adat a mai helyesírásnak is megfelelő „csízió" alakra 1628-ból származik. E kérdésben is SZABÓ Károlyra támaszkodtak a nyelvészek. SzABÓnak különben rendkívül megbízható bibliográfiájába azonban ezen a ponton sajnos hiba csúszott. Az 1628. évre szóló és Pápán nyomtatott magyar naptár címének közlése során ugyanis ezt írta: „... Calendarium az magyar és deák Csízióval együtt..."

25 Ezzel szemben az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött eredeti példányon nem a „Csízióval", hanem a „Cisioval" szó áll, akárcsak a következő évre szóló pápai naptár

26 címében. A „csízió" alak a korábbi, téves feltételezéssel szemben azonban csak jóval később, a 19. században bukkant fel, amikor is — a negyvenes években — a korábbi helyére lépett. Érdekesek e „cisió-"-ból „csízió"-vá válás magyarázatai is. A laikus etimológus szerint „az olaszok a cisiót csíziónak ejtvén ki, innen lett" ez az alak.

27 A nyelvészek szerint e feltételezett fejlődés a következő volt. A „cisio" régi magyarországi latin ejtése „cizsió" lehetett, amire a rosa-rózsa a bizonyító példa. Ezt a „cizsió" alakot azonban egyetlen forrásból sem lehet kimutatni.

28 A „cizsió" változat azután — talán az ugyancsak kimutathatatlan „csizsió" alak közbejöttével

29 — vált „csízió"-vá.

30 Akárhogy is áll a dolog a különböző nyelvészeti szabályok érvényesülésével, a tény az, hogy a 19. század első felében a latinos „cisio" alakot — minden közbenső alak nélkül — egyszerre váltotta fel a nyilván az akkori kiejtésnek megfelelő „csízió". 21. RMNy 19. 22. RMNy 63. 23. RMK I 354. 24. GOMBOCZ Zoltán —MELICH János: Magyar etymológiai szótár. I. Bp. (1918). 1112 has. — A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I. Bp. 1967. 544. 1. 25. RMK I 572. 26. RMK I 585. 27. Tolnai új világlexikona. III. Bp. 1926. 235. 1. 28. Magyar Nyelv. 1918. 149. 1. MELICH János. 29. Magyar Nyelv. 1949. 282. 1. KÁLMÁN Béla. 30. Vö. 24. jegyzet. 268