AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió kialakulásának története

val már HEINRICH Gusztáv foglalkozott.

12 Az ő írása óta eltelt évszázad sok vonatkozásban kiegészítette az általa közölteket, így a téma — az újkornak is figyelmet szentelve — különös tekintettel az elterjedés idejére és helyére az alábbiakban foglalható össze. A latin ,,Cisio Janus" keletkezése, amint erről már szó volt, 1200 tájára tehető. Miután az egyes szentek tisztelete abban az időben egyházmegyénként elég jelentős eltérést mutatott, ezért a „Cisio Janus" latin szövege sem volt Európa-szerte egységes. így Zsigmond (május 2.) és Szaniszló (május 7.) nevének kiemelése jellemző a boroszlói, prágai és krakkói érsekség területén a május elejei versben ,,Phil Sig" (1—2.), ill. „Sta-nis" (8—9.) formájában.

13 Ezt a szövegváltozatot használták hazánkban is.

13a Ugyanakkor más helyen (pl. szeptember 11 — 13. helyén) az említett egyházmegyék gyakorlatától („Pro Jacin") a magyarországi szöveg eltér („Protique"). Érdekes, hogy a latin „Cisio Janus" egy-egy napra eső szótagját írásokban (krónikák, oklevelek stb.) datálás céljára is használták: pl. 1444 in syllaba AG (Ag = Agnes = január 21.) = 1444. január 21.

14 Az ily módon történő időpontmeghatározás első előfordulása 1390-ből ismeretes Sziláziából.

15 Használata tudott még Szászországból, Lengyelországból és Csehországból is.

16 E szokatlan datálás elterjedését azonban akadályozta, hogy a latin „Cisio Janus"-ban egy-egy szótag nem ritkán az év több napjára is vonatkozik, ami az egyértelmű napmeghatározást lehetetlenné tette. Mindenesetre a kísérlet és a korlátozott használat önmaga is bizonyíték a latin „Cisio Janus" közismertségére és elterjedt voltára. A „Cisio Janus"-t latinból már a középkorban több nyelvre is átültették. HEINRICH kilenc német kézirat mellett két alnémetet és egy-egy németalföldit, franciát és csehet említett.

17 Ebből németországi központiságot lehetne feltételezni, amelynek kiterjedése Észak-Franciaországtól Csehországig terjedt. Valójában mind a latin, mind az anyanyelvű „Cisio Janus"-nak az elterjedtsége északra és keletre jóval nagyobb volt. így Lengyelországban már a 13. századtól használták, és a 14. század végéről már lengyel nyelvű változata is ismeretes.

18 Ugyancsak a 14. századtól kimutatható ez a verses ünnepnaptár Svédországban, ahol azt még 1662-ben is ismerték.

19 Általában azokon a területeken, ahol a „Cisio Janus"-t leginkább kedvelték (Kelet-Németország, Szilézia, Csehország és Lengyelország) ugyancsak a 17. század derekáig volt általánosan használatban, de a peremen fekvő Norvégiában még a 18. században is.

20 12. Egyetemes Philológiai Közlöny. 1879. 537 — 554. 1. 13. GINZEL, Friedrich Karl: Handbuch der mathematischen und technischen Chronologie. III. Leipzig, 1914. 122-123. 1. 13a így található a „Cisio Janus" szövege „Catalogus dierum et mensium anni" címmel az egyik 1554. évi brassói nyomtatványban (RMNY 106, Cib). 14. Der grosse Brockhaus. IV. Leipzig, 1929. 136. 1. 15. Vö. 13. jegyzet. 16. Lexikon für Theologie und Kirche. II. Freiburg im Br., 1931. 970. 1. 17. Vö. 12. jegyzet. 18. A lengyel szakirodalmat dr. Jan PIROZINSKI (Krakow, Bibliotéka Jagiellonska) volt szíves kiértékelni. 19. Svensfc uppslagsbok. VI. Malmö, (1947). 213. has. 20. Aschehvugs Konversasjons Leksikon. iV. Oslo, 1955. 316. has. 267