AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Horváth Viktor: Könyvek és könyvtárak államosítása Magyarországon 1949—1960

gekben, raktárakban, pincékben és padlásokon kell elhelyezni, de itt is rendszerint rövid időre, mert onnan is tovább kell szállítani. Kell-e még bizonyítgatnunk, hogy ilyen körülmények között a proveniencia elvének érvényesítésére, a közösség tulajdonába vett könyvtáraknak akár az eredeti környezetben való megtartására, akár csak egy állománytestként való elhelyezésére nálunk nem nyíltak olyan lehetőségek, mint pl. Csehszlovákiában. Amiért a feladatot vállaltuk! KŐHALMI Béla írta 1950-ben, útmutatásként a könyvtárak államosításának feladata előtt álló magyar könyvtárosok számára": „A francia burzsoá forradalom két eredményt mutat fel a könyvtárügy fejlődése útján: a közügyek rendjére hozta a könyvtárügyet és általánossá tette a könyvtárak nyilvánosságát. Az igazi feladatot: a nép számára közel hozni a tudományos könyvtárakat, nem vállalta. Ezt a feladatot csak a szocializmust építő országok valósíthatják meg." Ezt a feladatot vallották magukénak, velünk együtt azok az országok, amelyek a, szocializmus építésének útjára léptek. Ezt a célt tartotta szem előtt a könyvtári anyag feldolgozásának és szétosztásának szabályozására készült tervezet, amelyet ismertettünk. Az állami tulajdonba vett könyvanyag feldolgozásának és szétosztásának az a formája, amelyet a Könyvelosztó vállalt és dolgozói a maguk névtelenségében végeztek és végeznek, az a választható utak és módszerek közül, a nehezebb volt. Értékét és érdemét az adta meg, hogy nem engedett az egyébként gyorsabb eredményt ígérő (nyilván rövidebb időt és kevesebb munkát igénylő) megoldások csábításának, hanem a legfontosabbat (mert ilyen egy emberöltőben csak egyszer fordul elő) a teljes feldolgozás és teljes szétosztás elvének fenntartásával, a Nemzeti Könyvtár gyűjteménye hiányainak következetes, sok munkát igénylő pótlását és kiegészítését tekintette elsősorban feladatának és azt, hogy teljes erőbedobással segítse kulturális kormányzatunkat a közművelődési könyvtárhálózat pilléreinek, a megyei, a kiemelt járási és városi könyvtárak indulóállományának megteremtésében. És ez még akkor is tény, ha általában el is szoktak feledkezni róla. Irodalom : A tanulmányban idézett, illetve a jegyzetben már megnevezett címeken kívül: BOBSA Gedeon: Négymillió könyv sorsa. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvelosztójának munkájáról. — A Könyvtáros. 1957. 6. sz. 405 — 408. 1. Az elavult művek és fölöspéldányok kezelése. Bp. 1961. HARASZTHY Gyula: Központi könyvtárügyi szolgáltatások. Könyvelosztó (KEO). — Könyvtári Minerva. 2. k. Bp. 1965. 169—171. 1. Hatályos könyvtárügyi szabályok gyűjteménye. Bp. 1954. HORVÁTH Viktor: A fölöspéldányok begyűjtése. = A Könyvtáros. 1963. 3. sz. 134 — 135. 1. 99. KŐHALMI Béla: Nyolcmillió könyv sorsa. A szerzetesrendek könyvtárai, főúri magánkönyvtárak és közkönyotárak a francia forradalomban. = Könyvtárügyi Szemle. 1950. 4. sz. 25. 1. 258