AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Horváth Viktor: Könyvek és könyvtárak államosítása Magyarországon 1949—1960

könyvanyagot a helyileg illetékes könyvtárak gyűjtötték be, dolgozták fel és az 1953-ban Gothában létesített Zentralstelle csak a feldolgozott könyvanyag címleírásait kapta kézhez és ajánlotta fel a könyvtáraknak. Erről tanúskodik Gerhard PACHNICKE már említett beszámolója is,

94 amikor a következőket írja: Nem lehet eléggé megköszönni a könyvtáraknak, hogy az 1945-re következő években a gazdátlan és parlagon heverő könyvek hatalmas áradatát, amely az ő körzetükbe tartozott, saját raktáraikba és pincéikbe irányították. Ekkor az egyetemi és tartományi könyvtárak a szó szoros értelmében könyvraktárakká váltak. Más volt a helyzet Romániában. Az államosított könyvanyag begyűjtését központilag szervezték és irányították. Ezt a Kulturális Alapítványok Bizottsága mellett — minisztertanácsi határozattal — létrehozott és működő Állami Könyvalap, a begyűjtést a tartományi és körzeti néptanácsok népművelési osztályai végezték. Csak a történelmileg jelentős könyvtárakat (Teleki Könyvtár, Batthyaneum, Bruckental Múzeum, Nagyenyedi Kollégiumi Könyvtár) hagyták meg eredeti helyükön és azokat műemlékkönyvtárakká minősítették. Az egyéb könyvtárak anyagát tartományonként gyűjtötték be és raktározták. Az anyag legértékesebb részét a bukaresti Biblioteca Centrala de Stat részére biztosították (ebből részesültek az akadémiai és egyetemi könyvtárak is), az egyéb könyvanyagot a tartományi és körzeti könyvtárak kapták meg. Központilag irányították a könyvtárak államosítását Csehszlovákiában is. Prága válasza szerint (amelyet az ottani magyar követség útján továbbítottak): A történelmi értékű nagyobb gyűjteményeket eredeti helyükön hagyták meg vagy egészében más, megfelelőbb helyre irányították. A begyűjtött könyvanyagból elsősorban az állami tanulmányi könyvtárak, a főiskolák és tudományos intézmények könyvtárait részesítették. Bulgáriát illetően, elegendő annyit említenünk, hogy mindössze 10 könyvtár, kb. 60—70 ezer kötetnyi állományának állami tulajdonba vételéről volt szó és azt a szófiai Vaszil Kolarov Állami Könyvtár hajtotta végre. A kézhez vett válaszok az egyes országok adottságait is tükrözik. A háború által feldúlt vagy a pusztulástól többé-kevésbé megmenekült országok adtak választ. Olyanok, amelyek értékes, évszázados múltú főúri és egyházi könyvtárakkal bírtak vagy ilyenekben szegények voltak. Olyan országok, ahol jól kiépített, szervezett és korszerűen felszerelt tudományos és közművelődési könyvtárak voltak vagy olyanok, ahol a közkönyvtárak korszerű szinten való tartása közömbös volt az államhatalom számára. Az ilyen vagy olyan adottságok együttesen és külön-külön is meghatározói voltak annak, hogy hol és hogyan zajlott le a kultúra hordozóinak, a könyveknek és könyvtáraknak a népi hatalom által történt tulajdonba vétele. 94. Gerhard PACHTSTICKE: i. m. 256