AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

nyéradó gazdája volt, nála titkárkodtak hosszabb-rövidebb ideig. HAJNÓCZY később így nyilatkozott róla egy gróf SZÉCHÉNYI Ferenchez írott levelében: ,,Forgách grófnál részben filozófiai irataiból, de részben példájából megtanultam az igazságosság igazi alapelveit. . . "

31 SILAGI mintha róla mintázta volna a felvilágosult magyar értelmiségi kör kialakulásának képét, amikor így jellemezte az akkori helyzetet: „Kezdetben a felvilágosodás a bécsi magyarok számára alig jelentett többet, mint felvilágosult olvasmányokat, felvilágosodott beszélgetéseket. Ezek az olvasmányok, ezek a beszélgetések azonban rövidesen a magyarországi urasági kastélyokba tevődtek át. Előkelő famíliák káplánjaikat, titkáraikat, könyvtárosaikat, nevelőiket vonták be ebbe a körbe. Egyik-másik kastélyban jelentős gyűjtemények jöttek létre a szabad szellemű francia irodalom termékeiből. Az ilyesfajta áru behozatala ugyan tilos volt, de a csempészés virágzott és senki sem küzdött ellene hathatósan. Ez a csempészáru ugyanis túlságosan drága volt ahhoz, hogy a hatóságoknak nagyobb körben való elterjedésétől kellett volna tartamok..."

32 Ebben az időben, II. JÓZSEF intézkedései nyomán ,,. . .nagy változásban és méltó félelemben vala az ország. Ugyanis az egész ország szabadsága mozgott: a quantum miképpen növekedjék és mindenből miképpen teljesedjók a kincstartó-ház, különös munkában volt. A mindenfelé való földmérések, a militáris conscriptiók rémülésre voltának. . ,"

33 Ilyen körülmények között állott gróf FORGÁCH Miklós, főnemes létére a nemesi ellenállás élére, amikor megyéje a „militáris conscriptio"-ra vonatkozó uralkodói utasítás végrehajtását nyíltan megtagadta. II. JÓZSEF ezért 1785. november 1-i rendeletében FoRGÁCHot bolondnak nyilvánította, s megfosztotta főispáni tisztétől. ,,Bey so weit gekommenem Tollsinn ist Barmherzigkeit für die grosse Zahl gegen Aufwiegler streng zu sein" állította az uralkodó, azaz — ahogyan MARCZALI fogalmazta — „Ilyen messzire menő őrültségnél az izgatók ellen alkalmazott szigorúság irgalom a nagy számra nézve".

34 FORGÁCH grófhoz intézett királyi leiratában pedig így érvelt: ,,. . . Quae omnia cum omnibus sanae rationis principiis ipsisque legibus adversantur, et duntaxat ab homine per fervidum temperamentum, et passiones suas ad dementiam usque abrepto promanare possunt, homo autem hujus generis naevis laboráns in moderatoris Cottus officio ultro tolerari nequeat, hinc fidelitatem Vram ab eodem officio hactenus praegesto amovemus

. . . "

35 Hogy mit érezhetett a gróf, amikor a királyi leiratból azt olvasta, hogy az ilyesfajta bajban szenvedő embert, akit szenvedélyei az elmebajig ragadhatnak, nem tűrhetni meg a megye kormányzói tisztségében, arra abból következtethetünk, hogy a leirat idegesen kapkodva leírt másolatát „pro Posteritate", az utókor számára a megyei iratok közé helyezte el. A közvélemény „ismerte Forgách fényes tehetségeit, szilárd jellemét és hazafiságát, ennélfogva az utóbbinak hivatalából való elmozdít/tatása után egyáltalán nem kellett saját rehabilitálásáról gondoskodnia. Minthogy azonban a külföldet egyesek, például a leidai újság levelezője, akként informálták, hogy Nyitra megye volt főispánja, mint a megye adminisztrálására teljesen képtelen ember, sorsát méltán megérdemelte; nem végzett fölösleges munkát az a bécsi ember, aki egy regensburgi barátjához írt, s nyomtatásban közzétett levelében Forgáchot védelmébe veszi. . . írta BALLAGI.

36 A grófot az országban „dekretális bolond"-ként aposztrofálták,

37 sorsa a magyar hazafiú szomorú sorsának szimbóluma lett. BACSÁNYI így ír róla „Egy magyar hazafi érzékenységei t. ns. Abauj-vármegye öröm-ünnepén" c. költeményében „Titokban sírt a jó hazafi s hallgatott, mert ha szólt pártosnak, s bolondnak tartatott".

38 31. BONIS György: Hajnóczy. Bp. 1954. 22. 1. 32. SILAGI, Denis: Jakobiner in der Habsburger—Monarchie. Wien—München, 1962. 24. 1. 33. KERESZTESI József: Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. sz. végén. Bp. 1882. 82. 1. 34. MARCZALI Henrik: Magyarország II. József korában. 2. köt. Bp. 1888. 377. 1. 35. OL Forgách levéltár. P 1885. 36. BALLAGI Géza i. m. 259. 1. 37. BALLAGI Géza i. m. 256. 1. 38. Hadi és Más Nevezetes Történetek. 1790. II. 586 — 590. 1. 15* 227