AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

ban megjelentetett munkája éppen egy Magyarországon is megjelent MERZ-féle írásra (Systematische Methode D. Aloys. Merzens, Protestanten von der Wahrheit der katholischen Religion zu überzeugen) hivatkozik címében, az abban foglaltak szerinti megtérésére utal. Elképzelhető tehát, hogy HÜTTENRAUCH úgy okoskodott, egy ilyesfajta írással megalapozhatja jövőjét MERZ védőszárnyai alatt, s ráadásul a sikkasztási ügyet is megmagyarázhatja azzal, hogy a protestáns Pozsonyban őt, a katolizáltat csak megrágalmazták, valójában azonban ártatlan áldozat volt. Igen valószínűnek látszik, hogy ez az elképzelés nem vált be, s ez az újabb írás sem hozta meg HÜTTENRAUCH sorsának jobbrafordulását. Ugyanis sem további életrajzi adatokat, sem nevével jelzett újabb írásokat nem sikerült felderíteni. Ezt a teljes csöndet magyarázhatja egy rendezett polgári körülmények között folydogáló békés kispolgári élet, amely a tollforgatást fölöslegessé tette, de az is lehet, hogy HÜTTENRAUCH hányatott életét korai halál zárta le. * * * Carl Heinrich von Geispitzheim GEiSPiTZHEiMről még a mindenttudó SZINNYEI is csupán annyit tud, hogy „Geispitzheim C. H. báró, cs. kir. főhadnagy. Munkája: Avertissement in Betreff des Aufsuchens der Opalsteine im Königreich Ober-Ungarn. Kaschau 1788."

18 E ritka nyomtatvány szerzőjének sorásról nekünk valamivel többet sikerült megtudnunk, mert egy véletlen segítségünkre volt. Gyarapítási munkánk során figyeltünk fel egy reprint-reklámra; az osnabrücki Biblio Verlag hirdette a következő művet: GEISPITZHEIM, C. von: Historische Nachrichten von dem koenigl. Preussisch-Hochloeblichen Füsilier-Regiment des General-Major von Erlach. Érdeklődésünkre, hogy vajon az azonos név ugyanazt a személyt takarhatja-e, segítő tájékoztatást kaptunk dr. Hans Bleckwenntöl, a Biblio cég hadtörténeti lektorától. E felvilágosítás szerint C. v. GEISPITZHEIM zászlós 1781-ben dezertált a porosz hadseregtől, valószínűleg regiment-történetének közreadása miatti bonyodalmak következtében. NAGY ERIGYES ugyanis nemcsak, hogy nem kedvelte az ilyesfajta jelentéseket, hanem szigorúan büntette is azokat. így a könyv megjelenése után GEispiTZHEiMnek szolgálati kellemetlenségei támadhattak, s addig igyekezhetett kevésbé veszélyes területre szökni, amíg még szabadlábon volt. Az ezred-ranglistában dr. BLECKWENN egy „Gefreiter-Corporal" Carl Heinrich von GEisPiTZHEiMre talált, aki 1775-ben 22 esztendős volt, s Kurpfaltz-ban született. A dezertálásra vonatkozó bejegyzést ugyancsak sikerült fellelnie, a regiment 1742-től 1792-ig vezetett távozási listáján, 1781-es dátummal. Nemcsak a név kezdőbetűi azonosak, de maga a név mögötti személy is nyilvánvalóan azonos. A porosz katonai kiképzést kapott dezertőr GEISPITZHEIM bízvást remélhetett katonai megélhetést a császári, királyi hadseregben, s nyilván így került Eszak-magyarországra. Kiadványát 1788-ban így írja alá: C. H. von GEISPITZHEIM, Reichsfreiherr, Ober-Lieutenant vom General-Feld-Quartiermeister Staab. 18. SZINNYEI József: Magyar írók. . . 3. köt. 1092. h. 219