AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

„Eine Wochenschrift. Was? Soll diese Pest auch in Pressburg einreissen?" Mi a csoda, az erkölcstelen hetilapok már Pozsonyban is megjelennek, kérdezi az olvasóval HÜTTENRAUCH. (Ezzel azt is bizonyítja számunkra, hogy nem lehetett hosszabb ideje pozsonyi lakos, mert akkor tudott volna a Pressburger Zeitung melléklapjaiként Freund der Tugend és Der vernünftige Zeitvertreiber címmel, a híres pozsonyi polgármester Karl Gottlieb WINDISCH gondozásában megjelent korábbi hetilapokról.) A szerkesztő-reklámíró mindjárt el is altatja leendő olvasóinak a hetilapokkal szemben támasztott erkölcsi aggályait, mert leszögezi, hogy a farsangi lap előkelő és egyszersmind autentikus forrásból ered: magától Karnevál hercegétől. A szerkesztő egy Pozsony-környéki ligetben andalogva találkozott össze Karnevál hercegével, amint az víg társaságtól körülvéve szórakozott, s maga mesélte el a farsangi szokások történetét, miközben baljában egy picinyke, jobbjában pedig egy hatalmas kelyhet tartott. Aki a kicsiny kelyhet választja szerényen — így a herceg — az jó egészséget, nyugodt lelkiismeretet, derűs nyugalmat nyer jutalmul, míg aki mohón a léha élet hatalmas serlegéből kíván inni, az beteg lelket, háborgó lelkiismeretet, könnyeket, sóhajokat, rettenetes betegségeket talál Karnevál herceg iszákjában. A farsang története tehát, amint azt az Ankündigung ily módon ügyesen hírül adta, nemcsak hogy hiteles forrásból ered, de erkölcsös volta is nyilvánvaló, s így hölgyek is nyugodtan kezükbe vehetik. S ami a legfontosabb, kiderül az is, hogy PATZKOnal lehet a lapra előfizetni, egy aranyért. Együtt a teljes „Stück" 13 ív lesz — ígéri a hirdetésben a szerkesztő — s január 21-től hetente pontosan egy-egy ív jelenik meg minden szerdán és pénteken. HÜTTENRAUCH későbbi életpályájából arra következtethetünk, hogy vajmi kevés arany gyűlhetett össze az előfizetésekből. A szerkesztő ugyan egyik későbbi számban arról ír, hogy lapja iránt óriási az érdeklődés (bár még utólagos előfizetéseket is elfogad a teljes kiadványra), mégsem sikerült azonban sem ZUBERnek, sem RÉznek sehol példányt találniok, ami alacsony példányszámra utal. Ennek némiképpen ellentmondani látszik az a körülmény, hogy LÖWE pozsonyi könyvkereskedésében még 1790-ben, tehát több mint tíz esztendővel későbben is kapható volt a farsang története, méghozzá mindössze 24 krajcárét.

14 A lap sikertelensége is hozzájárulhatott tehát ahhoz, hogy HÜTTENRAUCH, elfeledve saját, az előzetes hirdetésben oly szépen kifejtett farsangi tanítását, nem gondolt az erény picinyke serlegére, hanem belenyúlt a kincstár bőséges iszákjába. Számunkra ugyanis a Geschichte des Faschings becse nem egyedül ritka voltában rejlik, sem abban csupán, hogy a korai magyarországi sajtótörténetnek, egy általában elveszettnek tartott, de megkerült emléke, hanem abban is, hogy érdekes felvilágosítást nyújt szerzője életéről. A kis kötet címlapja elé korabeli kis tollrajz van kötve, amely a szerző-szerkesztő kalandos életének egy nem éppen jelentéktelen mozzanatát ábrázolja. Pontosabban egy olyan mozzanatot, amely igen szerencsés módon a szó legszorosabb értelmében csupán „in effigie" következett be: HÜTTENRAUCH kivégzését. HÜTTENRAUCH Krisztián Frigyes tudniillik, mint SZINNYEI írja róla a Pressburger Zeitung 1780. évi 78. számában megjelent rövidke híradás és a rajzocska aláírásának felhasználásával „élelmezési tiszt a cs. és kir. hadseregben, porosz származású hitehagyott, s 26 éves volt, mikor Po14. Verzeichniss der Bücher, welche bey Anton Löwe Buchfiändler in Pressburg um beygesetzte Preisse zu haben sind. 1. Abt. Pressburg 1790. 160. 1. 216