AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

ZUBER Marianne így ír, amikor felsorolja a fel nem lelhető s éppen ezért nem bizonyíthatóan periodikus jellegű kiadványok között: „Goedeke VII. k. 41. 1. a magyarországi németnyelvű időszaki sajtó jegyzékében még három olyan munkát említ, amelyeket dolgozatomban nem érintettem. 1. Chr. Fr. Hüttenrauch: Geschichte des Faschings... Ez a két lapból álló nyomtatvány tréfás alkalmi dolog lehetett és semmi esetre sem folyóirat.. ."

8 A két másik cím, amelyeket ezek után ZUBER említ, valóban nem periodikus kiadvány, HÜTTENRAUCH lapját ellenben véletlen figyelmetlenség tehette csupán alkalmi kisnyomtatvánnyá. A hivatkozott forrásban ugyanis az említett két lap liminária után a pontos terjedelem, 217 1. is szerepel, s csak ennek a jegyzeteléskor történt elhagyása által vált a Geschichte des Faschings tréfás alkalmi lappá.

9 RÉZ Henrik sajtóbibliográfiája ugyancsak megemlíti HÜTTENRAUCH WOchenschrift-jét az 525. tételszám alatt, de lelőhelyet ő sem közöl, holott mindenütt, ahol ismer ilyent, szerepelteti is a gyűjtemény szigláját.

10 PUKÁNSZKY Béla ismerhette, mert bár az időszaki kiadványok között ír a Geschichte des Faschings-ró\, azt anekdotagyűjteményként aposztrofálja, „telve mindenféle sikamlós, erotikus történetekkel".

11 HÜTTENRAUCH lapja azonban nem anekdotagyűjtemény, hanem a kor divatja szerinti ún. „moralische Wochenschrift". Elsősorban angol mintára, szinte sorozatban gyártottak ilyeneket az osztrák és a német sajtó munkásai, általában anonim írásokkal, gyakran átollózva más lapokból, gyűjteményekből. Az erény útját egyengették ezek az írások, s ilyen HÜTTENRAUCH farsangi lapja is. (Maga a farsangi lap sem újdonság; RAUTENSTRAUCH az ismert publicista nevén tartanak nyilván hasonlót: Vorlesungen über den Fasching. Eine Wochenschrift. Wien 1775. címmel.)

12 PuKÁNSZKYnak annyiban kétségkívül igazat kell adnunk, hogy HÜTTENRAUCH az erény útját megmutató elbeszélésekben az erkölcs jegyében olykor a sikamlósság határát súrolja, olyan élvezettel időzik a bűn minél csábosabb leírassanak Kegyetlen atya élvhajhász, de gazdag öregúrhoz kényszeríti gyengéd ifjú leányát, aki ettől a halálba hervad; erkölcstelen arisztokrata roué kísérli meg — természetesen eredménytelenül — nagyvilági eleganciával elkápráztatni a tiszta és egyszerű falusi hajadont; egyáltalán valamennyi történet a farsang színes, élvezethajhászó forgatagát állítja szembe a tiszta és erényes élettel, amely — bár olykor tragédia árán is — de mindig legyőzi a bűn csábításait. A források, amelyek a Geschichte des Faschings... -ról hírt adnak, HÜTTENRAUCHot egyértelműen a teljes kiadvány szerzőjének tüntetik fel.

13 Ennek ellenére több mint valószínű, hogy elsősorban a költeményeket, de a tárcák egy részét is máshonnan vette át. A farsangi szokások folytatásokban közölt leírása, 8. ZUBER Marianne: A hazai német nyelvű folyóiratok története 1810-ig. Bp. 1915. 113.1. 9. GOEDEKE: Grundriss für die Geschichte der deutschen Dichtung. 2. neu bearb. Aufl. Bd. 7. Dresden, 1900. 41. 1. 10. RÉZ, Heinrich: Deutsche Zeitungen und Zeitschriften in Ungarn von Beginn bis 1918. München, 1935. 11. PUKÁNSZKY Béla: A magyarországi német irodalom története. Bp. 1926. 427. 1. 12. HILDEBRANDT, Klaus: Joliann Rautenstrauchs publizistischer Beitrag zur Aufklärung. Phil. Diss, der Univ. Wien. 1966. 22 — 29. 1. 13. PETRIK Géza: Magyarország bibliographiája. . . 1712 — 1860. 2. köt. 195. 1. — SziNNYEi József: Magyar írók élete és munkái. 4. köt. 1487. h. 214